Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

év alatt mindössze 36%-kal nőtt. A 80-as években elszaporodtak a hitelintézetek és gyarapodott a saját alapok összege. Az 1870. évi 6 hitelintézet 240 000 forintos alaptőkéjével szemben 1890-ben már 24 pénzintézet működik megyénkben, és a befizetett alap — illetve törzstőke 1 621 000 forintra rúgott.

105 Az 1873. évi gazdasági válságot követő időszak takarékpénztári tevékenysége a jelzálogkölcsön nyújtásában csúcsosodott ki. Kereskedelemtörténeti oldalról tekintve ez figyelemre méltó körülmény, de maguknak a hitelintézeteknek sem lehetett közömbös a vállalkozó szellem hanyatlása, a rövidlejáratú hitelezés elsorvadása, a váltóleszámítolási üzlet hanyatlása, mivel a látszólag stabil jelzálogkölcsönzés túlhajtása zavarba hozhatja a hitelintézeteket is. A betevők egyik napról a másikra kivehetik pénzüket, vagy legalábbis követelhetik pénzük kiadását, viszont a jelzálogra nyújtott kölcsönöket nem lehet rövid időn belül visszavonni.

100 A takarékpénztárak viszonylag későn látták be azt, hogy nem előnyös a náluk elhelyezett idegen tőkéket hosszú időre kölcsön adni. A bátaszéki, dunaföldvári, hőgyészi, paksi és simontornyai takarékpénztárak a kereskedők nyomására 1881-ben a betétek 68—74%-át váltóüzletbe fektetik, de a dombóvári járás, a szekszárdi és a Tolna-vidéki takarékpénztáraknál még mindig a jelzálogkölcsön dominál. Utóbbi három intézet együttes váltóleszámítolási forgalma mindössze 44%-át teszi ki az összes hitelműveletnek. Ez az arány 1885-ben a tolnai és dombóvári intézetnél kismértékben javult, de a szekszárdinál 34%-ra csökken. E helyzeten az sem változtatott, hogy a kereskedelmi váltók kamatát a szekszárdi takarékpénztár 1882-ben 7° <>ra, 1883-ban 6%-ra csökkentette. Ezt megelőzően — 1876—1880 között — a betétállomány túlzott növekedésének ellensúlyozására kénytelen a betétek kamatát leszállítani, de a kihelyezés megkönnyítésére a kölcsönök kamatát is. A hetvenes években még aggasztó az utak állapota, s ehhez járult a vasutak hiánya. Hazánkban 1874—79 évek között a vasútépítés üteme a megelőző — 1867—1873 — fellendülési időszakhoz képest 80%-kal csökkent. Tolna megye első vasútvonala 1873-ban épült, a másodikat pedig csak 1882-ben adták át a forgalomnak. Az 1870: XXXIII. t. c. rendelkezik a Bátaszék—Dombóvár— Zákány közti gőzmozdonyú vasút kiépítéséről. Az engedélyt Tolna megyei részről Bartal György és Perczel Béla, a konzorcium meghatalmazottai nyerték el.

107 1871-ben Tolna megye vezetői a Buda—Eszéki vasútvonal megépítését is sürgették, indokolva a Fejér, Tolna és Baranya megye területén áthaladó vasút nemzetgazdasági jelentőségét, melyet nem kárpótolhat egy tervezett Pest —Zimonyi vonal a Duna alföldi oldalán. A Buda—Eszéki vasút nemcsak „a túlsó part gabonanemű s nyers terményeinek tízszeres számértékét volna hivatva forgalomba hozni, hanem mostani kereskedőktől nyert értesüléseink szerint több mint húszmillió értékű bor s dohányt is közvetítene a kereskedésben™ A Budapest—Bátaszék közti vasútvonal — mint e terv egyik szakasza — csak 1897-ben készült el. A megye másik fontos vonala: a Budapest—Pécs közti vasút volt; építésére a Rotschildok kaptak megbízást. Jóllehet ez a vasút elsősorban a Rotschild érdekeltségű Dunagőzhajózási Társaság pécsi bányáiban termelt szén elszállításában volt leginkább érdekelve, mégis említést érdemel Tolna megye nagybirtokosainak szerepe. A vasútépítéstől új piacok feltárását remélték, a vasút egyrészt hozzáférhetővé teszi a nyersanyag- és munkaerőforrásokat, másrészt bővíti a mezőgazdaság bel- és külföldi értékesítési lehetőségeit. 301