Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

„A vasútépítés az első nagy csábító, mely a közép és nagybirtokost... a kapitalista vállalkozásba bekapcsolja".

m A vasútépítés önmagában, közvetlenül is az értékesítési lehetőségek kiszélesedésére vezetett, majd jelentősen bővítette a munkaerő árubaboesátásának lehetőségeit. A vasútépítések körzetében a kereskedelmi forgalom is nőtt. Természetesen a vasútépítés elsősorban nem közvetlenül, hanem a kész vasutak működése révén bővítette a- belső piacot. Nem véletlenül igyekezett Eszterházy herceg befolyásolni a Budapest—pécsi vasút építési irányát, és azt Tamási felé terelni. Eszterházynak jobban megfelelt volna, ha Csibrák helyett Tamási érintésével épül meg a vasút.

110 1890-ben állami tulajdonba került az 1880-ban magán vasútként engedélyezett Budapest—pécsi vasútvonal. Az államosítást a nagybirtokosok is sürgették, mert ilymódon akartak mentesülni a magán vasutak magas szállítási díjtételei alól. Természetesen a szállítás olcsóbbá tétele nemcsak a birtokosoknak, hanem terménykereskedőinknek is érdeke volt

m Megszűnik céhiparunk szerepe az áruforgalomban. A század derekán tovább mélyült a céhrendszer válsága. A céhtagok telszíni jelenségekből ítélik meg hanyatlásukat, az olcsó és szerintük értéktelen portékát árusító kereskedő személyében látták a veszélyt. Nem ismerték fel, hogy a tőlük távol települt osztrák és cseh gyárak ügynökei árasztják el a kereskedők boltjait, olcsó, tetszetős áruval, így igazi ellenfelük nem a kereskedő, hanem a külföldi nagyipar. A céhek a történelem homályából keresgélik elő azokat a rendeleteket, amelyek valamikor monopolizálták piaci helyzetüket. Több helyről is panaszkodnak, hogy képtelenek túladni termékeiken, mert a bonyhádi, paksi és jelentős mezővárosok kereskedői olcsó áruval árasztják el a vidéki lakosságot.

112 A piaci viszonyok változásával úgy érzik, hogy ellenük fordultak a hatóságok is. Ha nem így állna a dolog, miért is tűrnék el azt, hogy a vasárus kereskedők olyan lakatokat és bádogárukat is tartsanak boltjukban, amelyet tudomásuk szerint csak a helyi lakatos céhek árulhatnak. A hatóságok nem ellenzik a vegyeskereskedők széles áruválasztékát sem, sőt maguk is a női lábbelit, fésűt, gombokat és késeket a vegyeskereskedőtől vásárolják, holott a varga, fésűs, gombkötő és késes céhtagok azért vannak a világon, hogy jóminőségű termékeikkel a lakosság rendelkezésére álljanak. S vajon miért engedik meg hatóságaink a zsidó boltosoknak, hogy lisztet, kikészített bőröket, cipőtalpakat és háztartási faárukat tartsanak, amikor ilyen cikkekkel a helyi molnárok, timárok és bognárok is bőségesen rendelkeznek? Hatóságaink azonban már nem viselik szívükön a céhek érdekeit, mert felfigyelnek a verseny kibontakozására, és ezért a választékos készletű kereskedések működését támogatják. Felismerik a verseny ármérséklő hatását, ezért azt válaszolják a méltatlankodó céhtagoknak, hogy készítsenek az eddiginél cinosabb és olcsóbb árukat, amelyekkel megkísérelhetik régi vevőkörük viszszahódítását.

113 A céhek elleniében nemcsak a hatóságok pártolják kereskedőinket, hanem egyes céhek is. A paksi csizmadia céh lelkesen támogatja a borkereskedőket, inert szerinte a tímáreéh hasznavehetetlen bőröket ajánl, míg a kereskedők hosszú ideje kiváló minőségű készbóröket hozatnak részükre. A paksi városi tanács is elismerően nyilatkozik a bőrkereskedőkről. A szűcs és német var302