Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

nek a licitálásokon. Rőfösárut többnyire Pirnitzer, rövid és divatárut Berger

r tüzelési és világítási cikkeket Leicht tudott legolcsóbban vállalni. MindegyiKük saját szaküzletén „bedolgozta" magát és kiaknázta a gyárosokkal fenntartott kapcsolat előnyeit, pl. az alacsony beszerzési árat és a gyors szállítást. A kikiáltási árak valamivel a bolti eladási árak alatt voltak. AÜ, elfogadott árak pedig ennél is alacsonyabbak, többnyire 10—15%-kal, de előfordult, hogy a kikiáltási ár felére mentek le, mire az „leüttetett". Leitendorfen Áron ilymódon ütötte ki a nyeregből nagy vetélytársait, és „mint legkevesebbet ígérőnek a megbízás kiadatott."

95 Egy másik alkalommal Pirnitzer József múlta felül 7 vetélytársát a 450 m posztórendelés elnyeréséért folyó küzdelemben; ugyanakkor Berger a rövidáruk beszerzésére, Kron pedig a flanel szállítására kapott megbízást.

91 A bolthálózat technikai színvonalának fejlődése. Az élőmunkán kívül a kínálatnak tárgyi feltételei is vannak, úgymint az áruba bocsátott termékek tömege, továbbá a boltok, telepek és azok berendezése. Az önálló kereskedők és alkalmazottak állományával, valamint az árukészlet szerepével már az előző fejezetekben foglalkoztam, e helyen csupán a kereskedelem technikai kérdéseit elemezem. Az áruforgalom bonyolításának helye a bolt, a felvásárlótelep, a piacés vásártér, a házalókereskedők számára pedig az utca és fogyasztók lakása is az adás-vétel színtere. Mint ismeretes a földvári, szekszárdi és bonyhádi járás bolthálózata bizonyos mértékig háttérbe szorította a hagyományos áruforgalom szimbólumát, a vásározást. A bolti kereskedelemnek falun és városban egyaránt meg van a létjogosultsága. A bolt alapterületével, berendezésével és az árukészlet választékával szemben támasztott követelmények a település nagysága és funkciója szerint eltérőek. A szatócsok és a „kiskalmárnak" nevezett vegyesárusok bolthelyisége többnyire lakásukon található, gyakran nem az utcára nyílik, hanem az udvar felől közelíthető meg. E boltok felszerelése rendkívül szegényes. Fischl Dávid és neje Grünwald Borbála faddi üzlete jellemző példája a kor kezdetleges bolti kereskedelmének.

87 A kocsma, a bolt és a család lakószobája egy kis házban együtt található meg. A kocsmahelyiségben egy asztal, rajta egy-egy bádog- és cserépkorsó, három bádogmérték és egy tölcsér képezte a söntést. Négy asztal és ugyanennyi pad volt a vendégeké. A becsüs szerint mindössze négy forintot ért a kocsma felszerelése. A bolthelyiségben kétrészes állvány és az előtte álló fiókos mérő — csomagolópult képezte a berendezést. Árutárolási célt szolgált 1—1 só és olajos láda, valamint egy ecetes hordó. A szegárut szakajtóban, a varró-, kötő- és gombostűket nyitott dobozban tartották. Az állványt és a kiszolgálópultot 8 forintra becsülték. A két helyiség áruválasztéka is rendkívül szegényes. A boltban 16 forint értékű tű, pamutbél, fűző, kendő, cérna, főzőkanál, szeg, drót, üvegpohár, sáfrány, szentjánoskenyér, olaj, ecet és sókészlet található. A kocsmai forgalom részére 30 forint értékű, 5 akó vörösbort tároltak. Kétségtelen, hogy ilyen árukészlet forgatásával nem tarthatta fenn magát egyetlen kereskedő sem. A főszolgabírói jelentések szerint sokkal nagyobb számban éltek falvainkban az olyan kereskedők, akiket nem tudtak megadóztatni, mert „a kereskedés oly kedvező állapotban nem létez, hogy a fennálló rendszabályok szerint a jövedelem alá eshetnének"?* A múlt század derekán 298