Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

fösboit működik. Feltűnően jelentős a Duna menti települések rőfösbolt ellátottsága. Dunaföldvártól Bátáig 28 textil méterárut árusító bolttal találkozunk, vagyis a négy járás összes rőfösboltjainak közel kétharmada a Duna menti településékben helyezkedik el. Az ún. egyéb boltok körébe a készbőrök, háztartási faáruk, trafikáruk, bor, sör, feldolgozott húsáruk és a só kicsinybeni árusításával foglalkozó üzletekéi soroltam. Megyénkben mindössze öt kereskedő nyitott bőrszaküzletet. 1850-ből egy dunaföldvári és négy paksi bőrösről van, tudomásunk. Kisebb mértékben természetesen más kereskedők, főként vegyesárusok is űzik a bőrárusítást, azonban jelentőségük csekély. A bőrkereskedelem Pakson összpontosult. Flesch Salamon 1798-ban, Flesch Móric 1825-ben, Wertheim Fülöp as Eisenbergar Farkas 1839-ben nyitotta meg üzletét, s azóta a, bőrfeldolgozó csizmadia és varga céhek tőlük vásárolták az anyagot. 1885-ben már Flesch Ignác és Prisz Szélig nevét [is a paksi bőrkereskedők sorában látjuk,

67 A „szaküzlet" kifejezés ezidőben inkább reklámcélokat szolgál, tartalma nem azonosítható a XX. századból ismert szaküzlettel. A decsi Goldberger József „szabómunkakereskedo''', a pincehelyi Elkán József „szűcs és kalmár", Berger Simon szekszárdi „rövidáru kereskedő"' a címében szereplő, árukon kívül sok más cikk árusításával is foglalkozott. A rövidáruk mellett megtalálták vevőik a nyakkendőt, köpenybélést, vásznat, vattát, posztót és a szalmazsákot is a boltban.

68 Klein Sámuel és Hofbauer Lipót tolnai kereskedők pedig nemcsak rőföskereskedőként ismeretesek, hanem vegyesáru- és borkészletük is jelentős. Emellett több éven keresztül Tolna és Paks területén közösen bérlik a fogyasztási adó szedésének jogát.

69 A mozgókereskedelem. A múlt század 5Q-es és 60-as éveiben a bolthálózat csak a Dunához közeleső mezővárosokban volt számottevő, ezért a házaló, a piaci és a vásári kereskedelem még jelentős szerepet játszott a megyében. A helyhezkötött bolti kereskedelem árukínálata csak néhány mezővárosban felelt meg a hazai színvonalnak. Ezekben már nem volt oly nagy szükség országos kirakodóvásárokra; adtakvettek, szerződéseket kötöttek, cseréket bonyolítottak le, ahogy a szükséglet megkívánta, és így mindennap „vásár" volt e városokban. A bolti kereskedelem lépésről-lépésre hódította el ai vásárok közönségét a városi lakosság, köréből. A piaci kereskedelem nem sokban különbözik a vásári kereskedelemtől, végeredményben nem más, mint a vásár egyik formája, amelynél a vásári jelleg állandósítva van. Létjogosultsága viszont akkor is megvan, amikor a közlekedési viszonyok javulása és a bolti kereskedelem erősödése folytán az országos arukirakodó vásárok jelentősége csökken. A városokat körülvevő puszták lakossága a hetipiacokon tudja legelőnyösebben értékesíteni a tejet és tejtermékeket, baromfit, zöldséget, gyümölcsöt és általában a: háztartásban felhasznált mezőgazdasági termékeket. Ezzel egyidőben a hetipiac jelenti a pusztai nép számára a legjobb alkalmat a mezőgazdasági szeráruk, ai termelési és háztartási cikkek beszerzésére. A szó legigazibb értelembe vett mozgókereskedelem a házalókereskedelem, amelynek sajátosságaival a továbbiakban még külön foglalkozom. 19* 291