Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

társa bécsi kereskedőcég pereli Krausz Lipótot és fivérét Adolfot. Ez utóbbi Szekszárdon kereskedett. A követelés jogosságát elismerve a bécsi cs. k. Kereskedelmi törvényszék támogatásával az Igazságügyi Minisztérium elrendeli, hogy a völgységi és a központi járások főszolgabírái hajtassák be. Szerencséjükre a többi hitelező nem figyelt fel a végrehajtásra, így a csőd megnyitása elmaradt. Mint ismeretes a csőd megnyitását bármely hitelező kérhette, azonban a bíróság csak a fizetésképtelenség alapos gyanúja esetén rendelte el a pert. Szabó Zsigmond dunaföldvári fakereskedő a hőgyészi járásbírósághoz küldött beadványában Kern Fülöp görbői fakereskedőt notórius adósnak tünteti fel és esedezik, hogy a bíróság szólítsa fel Kernt vagyonfeltáró vallomásra, sőt a csődper elrendelését is kéri.

40 Miután a bíróság nem kezdte el azonnal a peres eljárást, jelentkezett a hitelező, hogy ő ki (akar adósával egyezni, mire a per elmaradt. Egyértelműen leszögezhető, hogy a kiegyezést mindenekelőtt a hitelezők kezdeményezték. A peres anyagokban rendszeresen visszatérnek az olyan nyilatkozatok, melyekben a hitelezők kifejezik készségüket a hiteltörlesztés elhalasztására. Még a csődhirdetményben megjelölt határidő lejárta előtt kellően tájékozódnak az adós vagyona felől, és hacsak némi fedezetet látnak hitelük későbbi megtérüléséhez, akkor inkább a kiegyezést indítványozzák. Esetenként az adós kénytelen belátni, hogy az ellene indított csődper révén nem szabadulhat korábbi adósságaitól, és a hitelezők nyomására kijelenti, hogy „az ellenem folyamatba levő csőd megszüntetésébe önként beleegyezek". A hitelezők nemigen mennek bele az árverés szerinti kielégítésbe. Lőwi Simon bonyhádi textilnagykereskedő közel ötvenkétezer forintos adóssága sem ijeszti meg 4 szekszárdi, 9 pesti, és 41 bécsi áruhitelezőjét. Ügy vélik, hogy tizenháromezer forintra becsült árukészlete és tizennyolcezer forintot érő ingatlana elegendő fedezetet nyújt a békés kiegyezéshez, illetve a tartozások későbbi kiegyenlítéséhez.

41 Igaz, hogy a bizalom esetenként nem annyira adósuk személye, mint inkább vagyona iránt nyilvánult meg. Előfordult, hogy a hitelezői választmány a csődtömeg kezelésére és a készlet értékesítésére vagy az üzlet további vitelére valamelyik közeli hitelező kereskedőt bízta meg. Lőwi nagykereskedését Schlieser Lipót bajai kereskedő gondjaira, Behr Károly rőfösüzletét a szekszárdi Pimitzer Józsefre, Fuhrmann Bernát hŐgyószá rőfös kereskedését pedig fivérére bízzák." A múlt század második felének Tolna megyei vonatkozású csődpereiben nem találkoztam egyetlen olyan jelentős nagykereskedővel sem, aki a kiegyezést hátráltatta volna. Legfeljebb egy-két türelmetlen, szűk látókörű és kispénzű hitelező követelte az azonnali kielégítést. A csődeljárás mielőbbi befejezése és az üzlet továbbfolytatása érdekében maguk a nagykereskedők nyújtottak újabb kölcsönöket az adósnak, hogy ügyvédjét, a bíróságot, az adóhivatalt és egy-két kiskaliberű hitelezőt kielégíthesse. Találóan fejezi ki Behr Károly 1867-ben a hitelezők magatartását, amikor azt írja, hogy „a kereskedelmi világban több tekintélyes rokonom közbejárásával és általuk nyújtott anyagi segítségükkel hitelezőimmel kiegyeztem", ezért a további eljárásnak és „ezáltal feltételezett vagyonfelfedezési eskü letételének szüksége többé fenn nem forog".*

3 Jobban ismerték a kereskedők egymás anyagi helyzetét, mintsem a bíró280