Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

ködésüiket az un. kereskedelmi csarnokok és az ipartestületek. A mezőgazdasági terméseredmények szeszélyes alakulása, majd a kolerajárvány és a filoxéra, továbbá a XX. századeleji kivándorlási hullám egyidőre visszaveti a lakosság vásárlóképességét, ám/ a megye gazdasága fokozatosan a tőkés fejlődés útjára tér. A Tolna megyei kereskedelem, amelynek történeti elemzésére vállalkoztam, szintén az átmenet jegyeit viselte. A történet 65 év kereskedelmét öleli fel, az 1848—49. évi polgári forradalom ós szabadságharc leverésétől kezdődik, majd 1914-ben zárul. A gazdasági életben ez a keret három fejlődési szakaszt tartalmaz. Az első rész: az abszolutizmus időszakának, és a kiegyezés éveinek a kereskedelmét elemzi, a második az 1873. évi gazdasági válságot követő szabadverseny kibontakozását taglalja, míg a befejező rész 1890-től az I. világháború kitöréséig a kereskedelem fellendülésének korát ábrázolja. Az abszolutizmus korának és a kiegyezés éveinek kereskedelmi viszonyai (1848 1873) A megye közgazdasági helyzete. A XIX. század derekán lakosságunknak majd minden évben meg kell küzdenie a bel- és árvíz veszélyével, útjaink elhanyagoltak, hosszú ideig nincs vasúti hálózatunk, és a gőzhajóforgalom csak a Duna-menti települések számárai jár némi előnnyel. A föld ezidőben még inkább tőkebefektetést igényel, mintsem tőkét hozna. Tőkehiány és gazdasági elmaradottság jellemzi megyénket, ez olyan circulus vitiosus, amelyből csak évtizedek múlva tud gazdaságunk kimozdulni. A tőkehiány a termelés egyoldalúságával magyarázható. Megyénkben jóformán csak külterjes földműveléssel és némi állattenyésztéssel foglalkoznak. Csekély iparunk jórészt céhkeretek között tengődik. Ennek tulajdoníthatjuk a termények folyton ingadozó árát, azok bizonytalan piacát és az iparcikkek drágaságát. Az abszolutizmus kora, a maga politikai bizonytalanságával nem alkalmas a tőkefelhalmozásra. Megyénkben nincs részvénytársaság, mely a kistőkéket a gazdasági fejlődés szolgálatába állítaná. 1848—73. évek között egyik rossz termés a, másikat éri. 1853-ban oly csekély a gabonatermés, hogy a nép alig adhat el annyit belőle, amennyi adója kifizetéséhez és téli ruházatának megvásárlásához szükséges, ezért „a pénzforgás naponként szűkebbnek mutatkozik.'* Az 1862. év már a kereskedelmi forgalom pangásával indult, ezt betetőzte az 1863. évi rendkívül aszályos nyár. Kilenc hónapig nem esett az eső. A kereskedők szerint a terméskiesés „többszáz kereskedőnek halálos döfést adott".

2 A XIX. század második felében csődpereink jórésze éppen az 1863-ik évhez fűződik. Végre ötévi gyenge termés után 1867. és 1868-ban gazdag betakarítás következett. A kiegyezésnek is jó hatása volt. A gazdaságban bekövetkezett javulás azonban 1869-ben is megtorpant, hirtelen leállt megyénk gabonakivitele, súlyosbodott a tőkehiány. 1870-ben már nem az aszály, hanem az aratási időszak elején beinduló tartós esőzés pusztította a termést. Az 1872. évi jó termés után 1873-ban a gazdasági válság és vele egyidőben a kolerajárvány ütött be, ami miatt a mezőgazdasági munkák is késtek.

3 268