Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
nyolcat a törökök pusztítottak el, a többi falu népe pedig félelmében biztonságosabb helyre futott („propter metum Thurcarum auffugerunt"). A még népes községekben is egyre több ház vált lakatlanná e tényezők hatására. A jobbágynépben széles rendet kaszált a feketehalál, a pestis. Szórványosan pusztító tényezőként jelentkeztek a magyar urak hatalmaskodásai is. Vidág lakóit Török Bálint tiszttartójának zsarnoksága kényszerítette menekülésre. Köbliből 10 ház lakói részben a török elől, részben Mekcsey István birtokfoglalásai miatt futottak szét. 107 Nem csodálkoznatunk azon, hogy elsősorban a kis- és középbirtokosok jobbágyai menekültek el, és a nagybirtok viszonylag jobban ellenállt a bomlasztó erőknek. Bár a törökök előszeretettel csaptak le nagy ellenségük, Werbőczy Imre birtokaira, 1543-ig mégis mindössze egyetlen falvát, Kecsőt sikerült elpusztítaniuk. Werbőczy, de még a Konstantinápolyban raboskodó Török Bálint felesége is elegendő fegyveressel rendelkezett ahhoz, hogy a portyázókat távoltarthassa birtokai határától. Az egytelkes nemesek, mint a fenti táblázat mutatja, annál nagyobb számban hagyták üresen kúriáikat, valószínűleg a várak környékére, valamely főúr védelme alá húzódtak, és sok közülük fegyvert fogott. Werbőczy írja egyik levelében, hogy katonái többnyire szegény nemesek, és nem szolgálhatnak zsold nélkül. 108 Láttuk, hogy Buda elfoglalása előtt állandó belső harc, hatalmaskodás pusztította az ország erőit. A fentiekből kitűnt az is, hogy még a végveszély sem kényszerítette összefogásra a nemességet. A széthúzást Tinódi is szóvátette ismertetett históriájában: „Nagy sok csuda vagyon urak ti rajtatok, Eme sok Ínségben meg nem tanulhattok Mire köztetek ti egymást rágjátok". 1 " 3 „Tinódi igazát Werbőczy Imre és Váralj ay Szaniszló pécsi püspök viszálykodása példázza. Ebben az időben a környék legerősebb magyar vára a püspök birtokában levő Pécs volt. Werbőczy harcának sikere nagyrészt azon múlt, sikerül-e a pécsiekkel együttműködést teremtenie. 1543 májusában ismét segítségért fordult a püspökhöz, és javasolta, hogy együttesen lépjenek fel a portyázó haramiák ellen. Elővigyázatosan járt el. Megírta, hogy a segélyhadat hármasával-négyesével kellene Vásáros-Dombó felé küldenie, mert ha Szász felé jönnek, a török gyanút foghat. A segítség azonban késve érkezett, a haramiákat nem sikerült megfogni, és az elszéledő katonák a püspök birtokát fosztogatták. 110 Az együttműködés tehát sem 1542 márciusában, sem 1543 májusában nem valósult meg. Váraljay ugyanis buzgóbb volt Werbőczy feljelentgetésében, mint a segélynyújtásban. Többször panaszt emelt ellene, és azzal vádolta meg, hogy katonái a szegény népet nyomorgatják, mindenét elviszik, és a jobbágyoknak lélekzetükön kívül semmit sem hagynak. Még az összeesküvés vádját is rásütötte. 111 Bár a püspök tollát az irigység mozgatta a Werbőczynek adott királyi adó miatt, meg kell állapítani, hogy a jobbágynyúzás vádja nem volt alaptalan. A ráckozári pap már 1542 elején panaszkodott, hogy Werbőczy csapatainak állandó portyázása teljesen elnyomorította. 112 25
