Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

ami feltárásukat és kitermelésüket egyaránt megnehezítette.

181 Az első jelentősebb műveleteket Mázán a Kőszénbánya és Téglagyár Rt. kezdte meg. Miután 1894. október 10-én és december 16-án a községgel kötött haszonbérleti szerződés alapján a szénjogot biztosította, megkezdte egy akna mélyítését. Ez azonban a 110. méterben futóhomokot ért, és az ebből feltörő víz miatt a további mélyítést be kellett szüntetni.

182 A további kutatásokat 1898-ban be is fejezték. A Kőszénbánya és Téglagyár Rt. utóda, az Esztergom—Szászvári Rt, a terület művelését egy ideig nem is folytathatta. A község ugyanis a társulat azon kérését, hogy az 1894-ben kötött szerződéseket erősítse meg, megtagadta. A perben — melyre a község és a társulat között sor került — a belügyminisztérium Máza javára döntött.

183 A magyarországi nagyipar és bányászat fejlődése 1880 után a nagyipari munkásság számszerű növekedését is eredményezte- Az üzemek centralizációja, kontcentrációja következtében a munkások száma egy vállalaton belül is gyarapodott, s ez gazdasági és politikai erejét is megnövelte. Ezért az említett időszak központi kérdésévé a munkásmozgalom válik. A mozgalom eredményeképpen hívja életre a munkásság szakszervezeteit és politikai tömegpártját, a Szociáldemokrata Pártot, mely a II. Internacionálé alakuló kongresszusának határozatait magáénak vallva, május 1-ét a munkásság ünnepének és a munkaidő megrövidítéséért folyó harcot, a három nyolcast, harci feladatának tekinti. A bányavidék bányászatának fellendülése következtében a bányamunkások létszáma is emelkedik. A szászvári üzem létszáma 1891—93 között 300 fő,

,,: 1894-ben pedig 315 fő körül mozgott.

185 Nagymányokon a munkásság létszáma 1890-ben 96 fő,

185 1891—93 között 134 fő,

187 a 90-es évek végén pedig már 272 fő volt.

188 A váraljai bányaüzem létszáma 1882-ben 31 főt, 1891-ben pedig 86 főt számlált.

189 A munkások jelentős részét még mindig a külföldi munkások alkották. Többen ugyan visszavándoroltak hazájukba, de jelentős részük letelepedett, s felszívódott a helyi lakosság soraiba. A vállalkozóknak az idegen, a szakmát értő munkásokra még mindig szükségük volt, bár tartottak tőlük, mivel politikai érettségüknél fogva a munkásság mozgalmait erősítették. A Szociáldemokrata Párt tevékenysége ugyanis rövidesen érződik a bányavidéken és Tolna megyében is. A helyi sajtó így kesereg: „A magyarországi szociáldemokrata párt úgy látszik nagymérvű akcziót fejt ki arra nézve, hogy valóságos lázadást szítson, mert még Szegzárdra is többeknek megküldötte postán ^Magyarország jogtalan népéhez!« czímű kiáltványt. E kiáltvány valóságos förmedvény s ily lázító szavakkal végződik: >-Le az osztály állammal! Éljen az általános választási jog, a szabad egyesülés és gyülekezés! Éljen Magyarország népeK'

190 A párt agitációja a megyében hatásosnak bizonyult, annál is inkább, mivel a szőlők pusztulása miatt a munkalehetőségek korlátozottak voltak, sokan kényszerültek vándorbotot fogni kezükbe, és külföldön boldogulásukat keresni. A megyében a lakosság tíz évenként 8—10%-os emelkedést mutatott; 1890—1900 között azonban ez csak 1,36%-ot tesz ki. A bányavidékeken a kép a következő:

191 1890 1900 Máza 819 838 Nagymányok 1180 1347 Kismányok 678 586 ¥áralja 1691 1671 197