Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

Szászváron is hasonló a helyzet: „.. .valóságos népvándorlás állt be. A bányamunkások verejtékes munkával keresett pénzükön szerzett házaikat potom árért eladják... s mennek külföldre. A múlt héten harmincketten mentek ki Szászvárról Németországba."

192 Ilyen körülmények között az SZDP agitációja hatásosnak bizonyult. 1898-ban már érződik ennek hatása a megyében: „Alig van már falu, ahol a szegénységgel küzdő nép iközé ne hintették volna el a szocziális tanok hirdetésével az elégedetlenség magvát, a minek bizony még szomorú következményei lesznek, ha csak az erélyes hatóságok valahogy útját nem állják a fenyegető veszélynek".

163 Vannak azonban józanabb hangok is, melyek a szocialista eszmék terjedésének olymódon kívánnak gátat vetni, hogy „ha ennek csak csírája is mutatkoznék, el kell pusztítani előrelátó bölcs intézkedések áltaí .. .""* Az elégedetlenség jogosságát azonban kénytelenek elismerni: „Hogy mai napság a munkások helyzete és különösen a gyári munkásoké nem valami irigylésre méltó, azt mindenki belátja; elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy ezek sorsán törvényhozásilag könnyíttessék különösen a munkaidő leszállítása, a munkabér felemelése, a vasárnapi munkaszünet behozatala és a munkásoknak balesetek elleni biztosítása által."

195 A szocialista agitátorok a bányavidéken is megjelentek. Ilyen volt Kozáry György is, aki Váraljára költözött, és ott bányamunkát vállalt.

196 Céljuk, hogy az Ausztriában és Németországban kitört nagy bányászsztrájkok ösztönző hatását felhasználva mozgalmakat szervezzenek a bányászság soraiban.

197 A szocialista eszméknek a bányászság körében való terjedése késztethette óvatosságra a szászvári üzem vezetőségét is. Tartott ugyanis attól, hogy a bányászok 1890. év május 1-ét megünneplik. Ez „óvatossági intézkedések foganatba vételére indította úgy, hogy április 30-án este 16 cendőr jelent meg a községben .. "

m A szocialista agitátorok mellett azonban ügynökök is jelentek meg a bányavidéken azzal a céllal, hogy Ausztriában és Németországban sztrájkoló bányászok helyére munkásokat toborozzanak.

199 Reményekkel kecsegtető ígéreteik a kivándorlási kedvet még csak fokozták a bányászság körében is. A kivándorlás méreteire jellemző, hogy a 90-es évektől kezdődően a mecseki szénmedence területéről évenként 100—150 bányamunkás vándorolt külföldre,

20

'' közöttük sok szakmailag jólképzett munkás is. Ezek kiesése, pótlása gondot okozott a vállalkozóknak. Riegel a szomszédos váraljai, szászvári és mázai szakmunkásokat próbálta üzeme számára biztosítani, de az ország más területeiről is toborzott. Így került a nagymányoki üzemhez pl. Pintér István gépkezelő is, aki korábban a MÁV-nál dolgozott.

201 Riegelnek azonban az üzem bővülése miatt nemcsak szakmunkásokra, hanem olcsó munkaerőre is szüksége volt. A község lakossága azonban csak végszükség esetében volt hajlandó bányamunkát vállalni. A szőlők pusztulása következtében beállott Ínséges időkben is inkább külföldre vándoroltak. Akik mégis a bányaüzemnél helyezkedtek el, azok is inkább külszínen dolgoztak. Nagymányok községből a 90-es években alig kerültek ki bányamunkások. Ezek: Schárfenberger Péter, Stállenberger Márton, Werner Ferenc, Ripl János, Steinbacher Gáspár, Wagner János, Neubauer Ádám, Gász János, Gölcz Ferenc és Nübl József.

202 összesen tehát tizen. 1895 márciusában azonban Wagner János kiesik a sorból, mivel „veszedelmes játékot rendezett a szabadban dynamittal... Meggyújtotta a patront, mely felrobbant és ... a kezét eltépte.. ."

2M Azonban még a bányába szorulók sem maradtak meg véglegesen az üzemnél, inkább szükségmegoldásnak, 198