Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

az Észak-Magyarországi Egyesített Kőszénbánya Rt. tokodi bányájánál dolgo­zott bányamérnöki beosztásban. Innen kerül 1896 áprilisában Nagymányokra. Az üzemet 1918-ig vezette. 163 Szinger megjelenése együtt járt az üzem további korszerűsítésével. Az ő nevéhez fűződik a bányának forgóáramú villamos hajtással való ellátá­sa. Az erőmű létesítéséhez Isbary is hozzájárult, és így Szinger erre a célra a községtől és magánosoktól 1897. május 2-án 74 négyszögöl területet megvásá­rolt, ölenként 60 krajcáros áron. 11 " Az erőművet 1898—99-es években építették meg, mely 3 db Cornwal kazánból, 1 db 80 lóerős kipufogó fekvő gőzgépből és egy 3x300 voltos Ganz-féle generátorból állott. Az erőmű elsősorban a bá­nyabeli szállítóvitlák és szivattyúk motorainak meghajtását szolgálta, s mint ilyen az ország egyik legrégibb váltakozó áramú erőátviteli berendezése volt. 1 * 3 A bányaüzemnél tehát gőzüzem nem is volt, hanem a mélyművelés megkez­désekor az első gépek már villamosenergiával lettek meghajtva. A bánya azon­ban továbbra is csak természetes szellőztetéssel bírt, ami a bányában dolgo­zók életét a fennálló sújtólégveszély miatt állandóan veszélyeztette. A bányá­ban lefektetett fa és vas szállítópályák aránya az előző időszakhoz képest ked­vezően alakult, mivel az utóbbiak hossza meghaladta a fa szállítópályák hosz­szát. 1880-ban levő szállítópályák 3230 méteres összhosszából a vas szállítópá­lyáké 2770 métert, a fa szállítópályáké csupán 460 métert tesznek ki. 188 Az üzem technikai fejlesztése ellenére azonban a fentiek vonatkozásában a nagymányoki üzem elmarad akár a szászvári, akár a váraljai mögött. A szászvári bányában az említett időszakban találunk még ugyan fa szállítópályákat, azonban ará­nyuk már 1882-ben is kedvezőbb volt a nagymányokiénál. Nagymányokon a szállítópályák az összesnek 14,2%-át, addig Szászváron csak 11,1%-át tették ki. Váralján pedig fa szállítópályáikat már 1882-ben nem is találunk. 167 A váraljai szénterületen a „Viktória" társulat a brikettgyártás fel­hagyása után továbbra is folytatta a bányászatot. Termelése 1882-ben 29.281 q~át í<s \ 1891-ben pedig már 49.657 q-át tett ki. 169 A bányászatot azonban nem folytatta már sokáig, mivel a DGT és a szomszédos nagymányoki üzem együt­tes versenyével megbirkózni nem tudott. Ezért bányáinak jórészét, s így a váraljait is 1894-ben átadta a DGT-nek. 170 A váraljai szénterületen a DGT mel­lett a Bank-Actien-Gesellschaft für Montanindustrie német finanszírozó vál­lalat is terjeszkedett. Megszerezte a bonyhádi Rosenfeld-féle telepeket, továbbá a varasdi, nádasdi, hidasi, zsibriki, ófalusi és apáti községi szénterületeket is. A szénterületek feltárására, művelésére részvénytársaság, a Délmagyarországi Rt. jött létre. A társulat alaptőkéje 4 millió korona volt. A Montanindustrie mellett a másik alapító vállalat a Budapesti Bankegyesület volt, amely az Erlanger bankház magyarországi érdekeltségébe tartozott. A helyi igazgatóság Bonyhádon székelt, és az igazgatói tisztet Schubert Hugó bányamérnök töl­tötte be. 171 A tőkeerős vállalatnak Tolna megyében való megjelenésétől a me­gyei törvényhatóság a megyei kőszénbányászat további fellendülését remélte: „Bonyhádon vállalat alakult részben berlini tőkével, mely Tolna és Baranya megyék több községének területén, egyelőre: Várasd, Nádasd, Zidasd, Váralja, Csibrák, Öfalu, Apáthi községek területén szénbányákat nyittat s ezeket eré­lyesen fogja míveltetni. A nevezett községeken kívül, egyéb községekkel is folynak a tárgyalások a bányászatot biztosító haszonbérleti szerződések meg­kötése iránt." 172 Az „erélyes míveltetésre" azonban sor nem került, még kuta­195

Next

/
Thumbnails
Contents