Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167
sa 18,— frt-ba került, míg a szén ára tonnánként 65,— frt volt. 5 * A szállítási költségek így a vállalkozók hasznát érzékenyen érintették. A szénvidék üzemeinek a pécsi bányák versenyével is meg kellett küzdeniök, melyek mind technikailag, mind pedig természeti viszonyaikat tekintve kedvezőbb körülmények között termeltek. A verseny a szászvári és a megyei üzemekre nézve szinte kilátástalan volt. A DGT, mely^a pécsi feketeszénterület bányáit birtokolta, már 1854—57 között, a bécsi kormánytól kapott engedély alapján megépítette az Üszög—Mohács közötti 45,9 km hosszú vasútvonalat, mellyel összekapcsolta a bányavidéket a mohácsi dunai kikötővel, majd az Üszög—Pécs vonal kiépítésével a Déli Vasút hálózatával. 57 A fent említettek visszahatottak az üzem technikai fejlődésére is, mivel a társulat a fennálló nehézségek miatt inkább más bányaüzemeit, főképpen a Dorog-vidéki bányászatát fejlesztette. A feudális kötöttségek is gátolták az üzem fejlődését. A pécsi püspökség és a társulat között állandó súrlódások voltak. A püspökség hasznát nem látta kellően biztosítottnak, hiszen a pécsi üzemektől jelentős hasznot húzott. Ezért szerette volna a szénterületet a DGTnek lekötni. 1872-ben pert indított a vállalat ellen a budai királyi törvényszéknél. Ítélethozatalra azonban nem került sor. 58 Ennek elmaradása feltehetőleg az 1873-ban, a bécsi „tőzsdekrach"-hal elkezdődött túltermelési válsággal függ össze. A püspökségnek ugyanis szertefoszlott a reménye, hogy a szerződés felbontása esetén a bányát a DGT átveszi, melynek a válság következtében fellépő dekonjunktúra időszakában értékesítési nehézségei voltak. Így újabb bányák szerzésére nyilvánvalóan nem törekedett. A püspökség a pert visszavonta, és az 1849 óta érvényben lévő Mieszbach-féle szerződést 1873. okt. 22-én megújították, melynek értelmében a bérleti idő tartamát 30 évvel, 1903-ig hosszabbították. 59 Az 1873-ban kezdődő túltermelési válság érzékenyen érintette a nehézipart és így a szénbányászatot is. Az 1873—1880 közötti időszakot a válság és az azt követő pangás jellemezte. A szászvári bányát birtokló Kőszénbánya és Téglagyár Rt is megszenvedte a válság és az azt követő pangás éveit. Á társulás 1873-ban 313 303,— frt, 1874-ben 1286,— frt tiszta nyereséggel zárt, ezzel szemben pedig 1875-ben 164 088,— frt és még 1878-ban is 70 440 frt veszteséget mutatott ki. 80 A válság magát az üzemet is érintette úgy, hogy még az 1873 előtti termelését is alig volt képes túlszárnyalni, annak ellenére, hogy a püspökséggel viszonyát rendezni sikerült. Az üzem termelése a tárgyalt időszakban a következőképpen alakult:' 1 1868 57888 q 1869 63268 q 1870 33772 q 1876 49552 q 1877 54633 q 1878 42633 q 1879 38691 q 1880 48192 q A válság igazi kárvallottjai azonban azok a kisemberek voltak, akik az újonnan alapított vállalatok részvényeit a mesterségesen felhajtott árfolyamokon megvásárolták. Ezek árfolyama a válság éveiben természetesen nagyot esett. A részvényeiktől szabadulni igyekvő kisemberektől ezeket a tőkések olcsó 180
