Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

és bányászati munkát többnyire önmaguk végezték pár napszámos segítségével. Annál is inkább, mivel komolyabb tőkét a vállalkozásba befektetni nem tudtak, hiszen a hitelélet az abszolutizmus korában sorvadozott. Valamelyest javította a hitelellátást az 1856-ban felállított Osztrák Nemzeti Bank jelzálogosztályának létrehozása, amely azonban csak akkor folyósított hitelt, ha a kérelmező a kormány iránti lojális magatartását igazolni tudta. A munkaidőre vonatkozóan megnyugtató adatunk nincsen. Szászvaron 1905-ig 12 óra volt.

48 Ez azonban az 1863 előtti időszakot tekintve vitatható. Az 1863 évi létszámkimutatásban ugyanis a „napszámosok" és „napibér" kitétel használatos.

49 A napszám pedig, főképpen nyári időszakban, bizonyosan több 12 óránál. A nagymányoki és váraljai vállalkozások esetében is elmondhatjuk a fentieket, hiszen itt is napszámosokat foglalkoztattak. Fejlődés a kiegyezés után Bányaművelés 1867 és 1880 között, a szabadversenyes kapitalizmus időszakában. Az 1848—49-es polgári forradalmat az 1867-es kiegyezés zárta le. A kiegyezés azonban a forradalom vajúdó kérdéseit felülről, kompromisszummal zárta le, s így ez a megoldás felemás volt, mivel elsősorban az osztrák és a magyar uralkodó osztályok érdekeit tartotta szem előtt. Az osztrák és a magyar uralkodóosztály kézfogásának eredményeképpen életbelépett a 12. te, melyben az osztrák uralkodó osztály biztosította számára Magyarország függőségét, a magyar arisztokrácia pedig gazdasági és politikai vezetőszerepét. A kiegyezés a 48-as törvényekhez képest kétségtelenül visszalépést, azonban az abszolutizmus korához viszonyítva haladást, előrelépést jelentett, mivel lehetővé vált, hogy kifejlődjék Magyarországon egy burzsoá feudális államhatalom, valamint alkalom adódott — ha korlátozottan is — a kapitalista termelés kiszélesítésére. Az ipar fejlődésének egyik emeltyűje a külföldi, főleg osztrák tőke nagymérvű beáramlása és ebből következően a hitelélet fellendülése volt. A kiegyezés után nagy ütemben indult meg a vasútépítés, mely jelentős hatással volt a szénbányászat fejlődésére is. A „gründolási" láz eredményeképpen 1867 után a szénbányák sorát nyitották meg. A nehézipar és így a szénbányszat fejlődését is a megegyező uralkodó osztályok érdekei szabták meg. A hazai szénlelőhelyek túlnyomó többségét az osztrák nagytőke foglalta le. Ezzel egyrészt a magyarországi vasút és hajóközlekedésben vitt vezetőszerepét támasztotta alá, másrészt olyan tőkebefektetéseket eszközölt, melyek a hazai alacsony bérszínvonal mellet magas haszonnal kecsegtettek; végül pedig olyan pozíciókat kaparintott meg, melyek birtokában az egész magyar gyáripar felett gyámkodhatott. A szénbányászatba hatoló osztrák tőke a magyar nagybirtokosságnak is meghozta gyümölcsét. Főképpen a vasúti közlekedés előmozdítása révén, mely a birtokos osztálynak terményeinek az osztrák piacra való szállítás szempontjából elsőrendű érdeke volt. Ez mellett azonban a bányavállalatok jól fizető igazgatósági állásokat, magas bérleti díjakat biztosítottak számukra, hiszen a feudális bányatörvény továbbra is érvényben maradt. A „gründolási" láz eredményeképpen létrejött ipari vállalatok és bányák üzemeltetését, telepítését egy tőkés által felhalmozott tőkemenyiség biztosítani nem tudta. A tőkék egyesítésére volt szükség, melynek formája a részvénytársaság volt. 1873-ban az iparban 170 részvénytársaság működött.

50 A létrejött részvénytársaságok üze178