Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

Az északi feketeszén-terület bányái, a nagymányoki és a váraljai csak a korszak vége felé adnak ismét életjelt magukról. A bányászat azonban itt is csak kutatójellegű volt, s az elavult „kotrásos" technikával történt. 1866-ban három nagymányoki lakos, Schiffer Gáspár, Rück Alajos és Grill József szerződést kötöttek egymással, hogy a két utóbbi a bányakapitányság engedélye alapján Schiffer szőlőjében szenet bányászhat saját hasznára és saját költségén. A szőlő tulajdonosának semmiféle bért nem kell fizetniök mindaddig, amíg száz mérő szenet nem termelnek, akkor azonban Schiffer is belép társnak. A szerződés még alig lépett életbe, amikor még ugyanebben az évben, 1866. szeptember 1-én a vállalkozók a pécsi éneklőkanonokkal kötnek 5 éves szerződést, melynek értelmében kutatási jogot kapnak az egész határra, de bányászásra csak a Schiffer féle szőlő 400 négyszögöles területén. E szerződésben Müller Frigyes neve szerepel Grill Józsefé helyett." Váralján szintén 1866-os évben indul meg ismét a bányászat. A nagymányokihoz hasonlóan a műveletek itt is kutató jellegűek voltak, s fejletlen technikával történtek. 1866. augusztus 1-én Feik János váraljai lakos 5 éves szerződést kötött a káptalannal, melynek eredményeképpen a Holszer-féle szőlő 400 négyszögöles területén szén után kutathatnak. A bérösszeg évi 30.— frt volt.

M A termelt szén mennyiségére vonatkozó adatok nincsenek, hiszen a kutatások csak a korszak végén kezdődtek el, és így számottevő szénmennyiséget nem is termelhettek még a későbbiek folyamán sem. A művelés fejletlen technikája is gátolta ezt, s a szomszédos szászvári szénbányával versenyezni nem is tudtak. Ezért a bányaműveléssel hamarosan fel is hagytak. Sáfár Pál uradalmi megbízott utal erre 1868. április 24-i jelentésében, amelyben közli, hogy a két szénbányának elegendő szene van ugyan, de az nem a legjobb, és ezért kellendősége sem nagy. Kovácsok a szenet nem is használhatják, s a gőzgépekben is csak a jobbminőségű szászvári szénnel keverve égetik." Az előzőkben már szó volt arról, hogy az 1854. évi rendelet értelmében a volt úrbéres telken a szénkutatás joga mindenki számára a volt földesúrral való megegyezéshez van kötve, ugyanakkor az 1866-os Schiffer, Rück és Grill között létrejött szerződéshez, melynek eredményeképpen a Schiffer-féle szőlőben szenet bányászhattak, a káptalan engedélyét nem kérték ki, azzal szerződésre nem léptek, hanem a művelést csupán a bányakapitányság engedélye alapján kezdték meg. Pedig a Schiffer-féle szőlő is volt úrbéres terület. A magyarázatot a 60-as évek politikai viszonyai adják meg, másrészt a vállalkozás magyar volta. A szerződést egy évvel a kiegyezés előtt kötötték, így az magán viselheti a kiegyezést megelőző mozgalmak nyomait. A 60-as évek magyar burzsoáziájának az abszolutizmussal kapcsolatos állásfoglalása megváltozott. Az 50-es években ez a burzsoázia még támogatta az abszolutizmust, mivel a hazai tőkések csoportján belül a kereskedő tőkések voltak túlsúlyban, akiknek érdekükben állott a vámhatárok eltörlése, mivel így termékeiket szabadon szállíthatta az osztrák piacra. Többségüknél fogva az ő állásfoglalásuk volt a mérvadó. A vékony réteget képviselő hazai ipari tőkésség állásfoglalása, mely szembenállt Bécs gyarmatosító törekvéseivel, nem juthatott érvényre. A kereskedelmi tőkések azonban az 50-es, 60-as években a korábban felhalmozott tőkéjüket egyre inkább ipari vállalkozásokba kezdték fektetni. Ezt azonban nem

1 tehették meg az ipar minden területén, mivel azokat már az osztrák tőkeérdekeltségek jórészt elfoglalták, s számukra így tőkebefektetési lehetőségek csak a szesziparban és az élelmezési iparban adódtak. A hazai burzsoázia 176