Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
háztartást a portafogalom átalánosságában oldják fel. Az 1542-es jegyzék adatai azonban közvetve bizonyítják, hogy a parasztság differenciálódása előrehaladt folyamat volt. Ez évben ugyanis a szolgákat és béreseket is megadóztatták, bérükből néhány dénárt kellett lefizetniük. A nyugati járásban több községnél feltűnnek ilyenek anélkül, hogy közelebbit megtudnánk róluk. A délnyugati járás dikátora már pontosabb felvételt készített: megmondja, kinél hány béres szolgált. A munkáltatók neve mellett szereplő „providus" jelző világosan mutatja, hogy a jobbágyoknál szolgáló béresek adóztatásáról van szó. 26 Ezek az adatok igazolják, hogy a Tolna megyei jobbágyságon belül kialakult egy keskeny réteg, amely gazdaságában bérmunkát alkalmazott. A bérösszeg néhol egészen magasra emelkedett. Jenyő községben Tóth Lőrinc és Bencsi Márton jobbágyoknál dolgozó két béres adója 24,5 dénár volt, 27 ennek felénél nem egy egytelkes nemes és egyházi személy alacsonyabb adót fizetett. A telkesjobbágy vagyonára, házának berendezésére némi fényt vet Tolna megye egyik becsülevele. Eszpethey Mihály keceri jobbágytelkén Dómján Ambrus jobbágy lakott. A telek értékét 4, a hozzátartozó, Hosszúmegye nevű helyen fekvő rétet 1/2 forintra becsülték. A jobbágy tulajdonában 4 tehén (borjú nélkül), 2 kétéves és 3 fiatalabb üsző, 1 hordó bor volt. Házában egy asztalt, padot, ágyat és ládát találtak. Mindezeket együttesen 24 forintra becsülték. 28 Szép számmal találni zselléreket (pauper) azoknak a járásoknak a falvaiban, amelyekben külön feltüntették őket. Sajnos, a jobbágytársadalmon belüli arányukat nem határozhatjuk meg, mert a portaszámmal nem lehet összevetni a pauperek számát. Így azután csak a polarizáció, korábbiakban már bizonyított tényét igazolják más oldalról. Politikai viszonyok és pártharcok Vajon végzetes következményekkel járt-e a mohácsi csata és az azt követő török átvonulás Tolna megye további sorsára? A politikai viszonyok tárgyalása során ezt a kérdést kell elsőként felvetnünk. A Verancsics munkái között fennmaradt magyar nyelvű „Memória" szerzője azt írja, hogy a „Terek császár száguldókat bocsáta minden feli, kik mind Szálát, Somogyot, Vas vármegyét, Sopron vármegyét, Tolnát, Pilis vármegyét mind Budáig elígetí, dűlatá. Az népet kit levágának, kit elráblánák"™ A közel egykorú szerző ezzel a megjegyzéssel nyilván nem a megyék teljes felprédálását, hanem a lakosság megfélemlítését célzó portyázó hadműveletek hatáskörzetét akarta érzékeltetni. A török sereg felvonulási útja mentén valószínűleg nem egy falu helyén fújta a pernyét a szél, és a kesztölci táborban lemészároltak jórésze is a környező helységekből származhatott, forrásaink azonban jóvátehetetlen pusztításról nem vallanak. A menekülők hamar visszatértek a veszély elmúltával, az élet visszatért régi kerékvágásába. Szapolyai János 1526 novemberi székesfehérvári koronázó országgyűlésén még nem jelentek meg a megye képviselői 30 , az 1527 márciusi János-párti budai országgyűlésen azonban már részt vett Dombay János főispán és két előkelő megyei köznemes, Regy Ferenc és Morgay István 31 . Ettől az időponttól kezdve működhetett újból a nemesi megyeszervezet is, bár első kiadványát csak 1530-ból ismerjük." 15
