Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

Az elmenekült egyházi testületek is hamarosan visszaszállingóztak elhagyott (felperzselt?) kolostoraik falai közé. 1528-ban György szekszárdi apát Tolnai Máté pannonhalmi főapát mellett compresidensként vett részt a Zselicszentjakabon tartott Benedek-rendi nagykáptalan munkájában.

33 Egy ugyanezen év körül hozott rendelkezés szerint a szekszárdi apát szükség esetén 100 lovassal köteles hadba vonulni.

34 Az apátság birtokainak elfoglalásáról nincs tudomásunk; az apát jó anyagi helyzetére mutat, hogy 1530 körül ő vette zálogba Gyóny Gergelytől azokat az arany- és ezüstnemüket, amelyek Héderváry Ferenctől szintén zálogként jutottak ahhoz.

35 Az apátság régi tekintélye azonban már lehanyatlott. Konventje 1526 előtt rendkívül kiterjedt hiteleshelyi és oklevéladó működést folytatott, Mohács után gyakorlatilag kiesett a hiteleshelyek sorából. Mindössze egyetlen, jelentéktelen ügyletet tartalmazó oklevelét sikerült felkutatnunk.

36 A bátai bencések Pannonhalmáról választották új apátjukat.

37 1535ben viszont, amikor Mihály pannonhalmi főapát öregsége miatt lemondott, Ferdinánd király Győri Mihály bátai apátot nevezte ki a megüresedett helyre.

38 Ugyanebben az évben jegyzékbe foglalták az apátság birtokait. Tizenhat helységet soroltak fel, nagyrészüket a Sárközből. A felsorolás azonban már a birtokviszonyok összezavarodására mutat. Olyan mezővárosokat és falvakat is említ, amelyek sohasem voltak a bátai apát tulajdonában. A mohácsi csata és a gyakori török átvonulás ellenére a lakatlan falvak száma jelentéktelen. Mindössze két falu, Lángfő és Farkasd szerepel „falu helyként", amiből lakatlanságára következtethetünk.

39 Ozorán a ferences rend egyik custodiátusa székelt. A kolostor főnöke, a gvardián az 1530-as évek elejétől kezdve a rendtartomány minden nagykáptalanján megjelent.

40 A ferencesek 1537-ben már Tolnán is megvetették lábukat.

41 A kettős királyválasztástól kezdve és annak következményeként több, mint tíz esztendőn keresztül rövid megszakításokkal folyt a két király, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János küzdelme az ország kizárólagos birtoklásáért.

42 Ennek a küzdelemnek fordulatokban gazdag történetét nem ismertethetjük részletesebben, mert Tolna megye területén nem zajlottak le jelentős hadjáratok, döntő fontosságú csaták. A két király hívei időnként itt is összecsaptak, harcuk azonban alig volt több, mint politikai mezbe bújtatott hatalmaskodás, feudális anarchia, személyi ellentét. Bnnek a küzdelemnek helyi sajátosságait jól mutatja a tolnai várak sorsa, birtokosváltozásainak története, ezért ennél a kérdésnél hosszasabban kell időznünk. Ennek során kapunk választ arra a kérdésre, hogy Tolna megye melyik király oldalán állt; milyen érdek húzódott meg az ellentétek mögött; mikor és kik képviselték egyik vagy másik király pártját. Nem kell hosszasabban bizonygatnunk, hogy a török veszély, a belső háborúk korszakában az erősségek különösen fontos szerepet kaptak. Tolna megye területén a mohácsi csata idején és az azt követő szakaszban valószínűleg 12 vár állott.

43 Ezek közül kettő, Szász és Szekszárd egyházi birtokos, (a pécsi püspök és a szekszárdi apát) kezében volt; bár sorsukat nem tudjuk pontosan figyelemmel kísérni, valószínűleg mindvégig, tehát a török foglalásig az egyház birtokában maradtak. Annál több világi kézben levő vár és vártartomány cserélt gazdát. Húsz esztendő alatt alaposan megváltozott a megye birtoktérképe. ARMIS ET 16