Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

íelői ide menekültek a szétszórt csapatok maradványai, a fegyvert fogott nemesség egyrésze. Ez élelmezési nehézségeket okozott, s Palkovics Ferenc commissárius augusztus 14-én részletesen tájékoztatja erről Bottyánt: „azért Nagyságod ne bízzék éléshez, hanem Nagyságod ha által akar gyünni, úgy gyüjjön, hogy... legalább tíz napi élést hozzon magával... mert az élés dolga itt is legnagyobb, mivel sokan szorultunk ide: az bagázsia, Fodor, Hellepront Uram regementjei, dragonyosoknak bagázsiája, lovatlanja, a ki mindennap eszik, könnyen 3000-en vagyunk; az hídvégi malmoktul is elszorított az ellenség." (A levél címzésén: „Madocsai bíró! Életed elvesztése alatt ezen levelet titkon küld el még ma!" A bíró teljesítette a feladatot: Bottyán másnap, augusztus 15-én Dunavecsénél megkapta a levelet.) Hellepront János ezredes, simontornyai kapitány augusztus 13-án két levelet is írt Bottyánnak. Az egyikben válaszol Bottyán 12-i levelére, s kéri, hogy Bogyiszlónál keljen át a Dunán, ahová is két simontornyai lovascompániát küld eléje. Másik levelében kétségbeesetten kér segítséget: „Ez a föld annyira consternáltatott (megrémült) mostanában, hogy miulta az kuruczság fönnáll, Hlyen bódulásban nem volt..." Hozzon magával minél több élelmet és legalább 200 mázsa sót. Bottyán, aki oly sokszor harcolt a dunántúli földön, most a fejedelem parancsából a Duna balpartján igyekezett olyan csoport létrehozásán, amellyel megsegítheti a simontornyai őrséget. Ö maga is beteg volt, a pestis, a pénz- és élelemhiány akadályozta munkáját. Augusztus 15-én világosan megírta a fejedelemnek: sem elég hada, sem az átkeléshez megfelelő eszköze nincsen, így nem tud segíteni a dunántúliaknak. Pár napig Dunavecsénél és Dömsödnél tartózkodott, többször mutatkozott csapataival a Duna bal partján, hogy a németek erejét Simontornya alól elvonja, felvette a Dunán átvergődő kuruc csapattöredékeket. Bogyiszlónál pl. két kompánia jött át, Balogh Ádám is augusztus 15 körül vergődött át a Dunán, s Bottyán rögtön a fejedelemhez küldte őt. Ez a segítség azonban kevés volt a császári had túlerejével szemben. Heister, miként Palkovics augusztus 14-i leveléből kitűnik, 13-án Mezőkomáromhoz szállott, „Pinczehel és Ozora s a táján való falukra még az éjjel szalaquárdokat (védőőrségeket) adott". Még aznap Dunaföldvár felé küldte Schilling tábornokot 2400 gyaloggal és Monticelli ezredest 800 vasassal és könynyű lovassal. Ennek a hadmozdulatnak az volt a célja, hogy a dunaföldvári őrséget támogassák Bottyán átkelésének megakadályozásában. Fodor László kirohanva Simontornyából, megtámadta ezt a császári erőt, de vereséget szenvedett, s fogságba esett. „Fodor Uramon két seb van, de nem halálos egyik is; attul most mindeneket megtud az ellenség" — írja Palkovics. Schilling és Monticelli győzelmük után megszállták a Duna jobbpartját: „már is Földvárhoz szállott egy része élőmben az ellenségnek — írja augusztus 15-én Bottyán — s hozzám jőni akaró némelly lovas hadakat is praecludálta (elrekesztette), tegnap derekassan puskázott is vélek." Bottyánvárához rácok érkeztek, a székesfehérvári labanc őrség és a szüntelenül le-följáró sajkák is ellenőrzésük alatt tartották a Dunát, s augusztus 21-én Bottyán, miként Bercsényivel közölte, „látván haszontalannak az Duna mellett leselkedésemet: hogy az ellenséget distrahálhassem (elvonjam), tegnap az Duna mellől recedálván (visszavonulván) Vácz tájára, az Duna mellé megyek..." De ott sem tudott átkelni: 28-án írja Bercsényinek, hogy „Bottyánvárátul fogvást mindenütt Visogradig vigyáz az ellenség a Duna mellyékein; azonkívül egymást érik az sok sajkák ..." 149