Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

a csapatok szetzüllöttek, a vármegyék elfordultak a konföderációtól. Maga Eszterházy Sümeg várába szorulva tehetetlenül nézte az összeomlásnak ezt a tragikus, gyors folyamatát.

317 Simontornya környékén az év első felében csak kisebb katonai események játszódnak le. Március második felében a kurucok visszavették a csíkvári átjárót, de ott elesett Balogh Ferenc colonellus. Egyidőben Tolna megye az ő ezredének is adott élelmet, de most az akták elvesztek, nem tudtak elszámolni.

318 Simontornya őrsége egyre inkább magára maradt. Március elején Eszterházy 200 hajdút rendelt a várba, majd a foki és hídvégi gyalogságot is bevonták Simontornyára.

319 Hogy az őrség hatósugara mennyire Összezsugorodott, azt bizonyítja az is, hogy öcsény község, éppen ezekben a napokban, május 14-én szerzett magának védlevelet a székesfehérvári császári parancsnoktól.

320 Június—júliusban két dolog nyilvánvalóvá lett: 1.) külső segítségre számítani nem lehet. Azok a tervek, hogy Egerből vagy Érsekújvárból juttassanak át lőszert, élelmet, felszerelést, embert: tervek maradtak. 2.) Egyre világosabbá vált, hogy az ellenség végső támadást fog intézni a kuruc erősségek ellen. Eszterházy 1709. július 29-én kétségbeesett levelet írt Bottyánnak, s ebben elmondta, Balogh Ádám vereségét Körmendnél (június 16), a nyugatdunántúli erődített helyek elfoglalását, s azt, hogy Heister 7000 emberrel Pápát és Sümeget ostromolja.

321 Nem csoda, ha ilyen helyzetben Kisfaludy László korántsem törekedett a megüresedett várkapitány tisztség után, nem úgy, mint a brigadérosságért.

322 így lett Hellepront János a vár parancsnoka. Az őrség azonban el volt szánva a harcra, és ebben a reménytelen helyzetben június 18-án határoztak a vár élelemellátásáról. „Egyenlő közakarattal praesidiumbeli tiszt uraimék szegény hazánkhoz igaz hazafiúság okát, az közrenden lévő híveikkel együtt contestálni kívánván: resolválták (határozták) legutolsó csöpp vérig azon praesidiumot megoltalmazni és véreket kiontani". Horváth Zsigmond, az Oeconomicális Administrátió vezetője ugyan már 500 forintot adott élelemre és 200 frtot az erődítési munkálatokra, „mindazonáltal már resoválván életeket azon praesidiumért föláldozni: szabad közakorntbul magokra proportionaliter 535 kila gabonát vetettek", az árát az ország majd megadja. Vlassich János, Tolna megye alispánja szerezzen 200 kila búzát az élelemraktárba. 45 lefoglalt abai és keresztúri marhát szántak a húsellátásra, de a tisztek kötelezték magukat, hogy szükség esetén a saját marháj okból is adnak vágót. Ígéretet kaptak 30 mázsa sóra is Horvát Zsigmondtól. A simontornyai lakosokat kötelezték, hogy a lekaszált szénát három nap alatt kötelesek behordani. Mindezekről és borvételről Kárlóczi Imre, az őrség commissáriusa tartozott gondoskodni.

323 A vár és őrsége számára valóban csakhamar elérkezett a végső próba. Heister július 30-án — Grajner Antal átállásával — elfoglalta Sümeget, s innen Veszprém alá nyomult. Eszterházy Antal egy ideig kerülte a nyílt ütközetet a császáriakkal, de Palotánál kiállt ellenük, és vereséget szenvedett. Hellepront János 1709. augusztus 1-én kétségbeesett levelet írt Bottyánnak, s segítségért könyörgött: a kuruc hadak elszéledtek, Sümeget és Pápát keményen ostromolja a német. Pénzt és fegyvert is kér Bottyántól, „mert csak egy pipa dohányt sem vehet az szegény legény magának". Mivel mostmár ez volt az egyetlen szabad vár a kurucok kezén a dunántúli országrészben, mihden148