Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

Bottyán rögtön Tácra érkezésekor, útban Simontornya felé, február 2-án kérte a fejedelmet: mivel Bercsényi parancsából „Földvárnál az Dunán által hidat kelletik csináltatnom: bizonyos miskólczi fél Deák István főhadnagyomat arra küldöttem az nékem assignált (kijelölt) Nemes Vármegyékre deszka, fenyő, vas és egyéb szükséges requisitumoknak (eszközök) öszveszerzésére és végbenvitelére.. .*' Kéri Rákóczit, utasítsa ezeket a megyéket, „hogy mintegy 600-ig való hosszú deszkát, 400 vastag fenyőt talpaknak, 20 öreg vasmacskát, valami 15 darab kötelet az tombáczoknak megtartására, — ki is legyen 25 ölnyi hosszú — mentülhamarább ide Földvárhoz szolgáltassák, hogy az üdő megengedvén és az Dunábul az fagy elmenvén, mindgyárt az híd csináltatásához kezdhessek." Ugyanakkor a földvári őrség részére 4 tarackot és puskaport kért. Rákóczi rögtön, még 1706 februárjában ki is adta az utasításokat a hídhoz szükséges anyagok előállítására és Földvárhoz való szállítására a dobsinai fiskális tiszttartónak, Fáy András murányi kapitánynak, Darvas Mihály commissáriusnak, Szabó Máté szolnoki kapitánynak és a Consilium Oeconomicumnak.

248 A földvári híd ügye egész évben problémát és gondot okoz a szabadságharc vezetőinek. Bercsényi is, Bottyán is kevésnek tartotta az átkelőhelyre vigyázó hadat. Ezért Bottyán Simontornya őrségét hajdúkkal erősíti meg.

24

" Bercsényi pedig magát a fejedelmet figyelmezteti, hogy Földvár őrségét hajdúkkal kell növelni.

858 „De mindeneknél bajosabb az földvári hídnak építtetése: mivel se Szolnokba az vízben megrothadott fánál egyéb nincsen, se Földvárig az marha, szénát, szalmát, de csak avart sem kaphat; a mint is nehezen hiszem, hogy telhessék valami belőle oly hertelen, a mint kívántatnék." Ezeket a lemondó szavakat Rákóczi vetette papírra, bizonyítva a felkelés súlyos gazdasági nehézségeit.

251 Az átkelési pont biztosítása céljából azonban 1706. március 13-án utasította Andrássy Istvánt, hogy a parancsnoksága alatt lévő gyalogsággal azonnal vonuljon a solti sánchoz, s ha Csáky Mihály és Andrássy Pál hadait nem találná a szemközti parton, „azonnal menjen által alatta lévő hadaival, és szálljon meg Földvár várossában, vagy az Duna és más, Sarok között lévő planitiesre (térségre)" „— a mennyibe az idő és az alkalmatosság engedi, incsinérünkkel fortificáltatván (megerősítvén) az sáncz és említett Sarok között lévő keskeny torkot és annak minden accessusát (járulékát); az holott az felebbirt hadakat, mint securus (biztos) helyen, bevárja..." „Hogyha penig — szól tovább a fejedelmi parancs — mellyet nem vélhetünk, — már teljes confusióban reducáltatva (zavarban) találná az Dunán túl való hadainkat és eddigváló szokásos szerént, általköltöző megbódult szándékokat tapasztalná: maga hadai közzül csak annyit költöztessen által, a mennyit a földvári sáncz meg oltalmazására szükségesnek lát lenni, — magát a Duna innekső partján a több hadakkal ollyan helyre helyheztetvén, a hol az ellenség ágyúitól ártalmat ne szenyvedjen; minden úton-módon azon légyen, hogy a Dunán váló felső szigetet manuteneálhassa (megtarthassa), az honnan is mindenkor succurrálhat (segíthet) az földváriaknak, — legkiváltképen étszakának idején."'*

2 Ugyanakkor Bottyánt is arra utasította, hogy menjen a megtámadott Csáky Mihály segítségére, ha pedig délről ismét fenyegetne a rácok támadása, akkor maradjon ott a földvári átkelő védelmére.

253 Hogy Rákóczi milyen fontosságot tulajdonított a földvári átkelőnek, mutatja, hogy 1706 áprilisában egyik francia hadmérnökét, Saint-Justh-öt küld136