Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87
te oda. Saint-Justh 1706. április 18-án hosszú levélben számolt be a fejedelemnek, s egyúttal részletes emlékiratot is készített. A francia hadmérnök megvizsgálta a földvári sáncok állapotát, s különösen azt kutatta, hogy megvannak-e a feltételek egy állandó híd felállítására? Bottyán már február óta készítette elő a híd bekötését, s most megkérdezte a francia mérnököt: lehet-e hidat építeni a földvári erősség előtt? Saint-Justh nemmel felelt, s emiatt személyes ellentétbe került az öreg tábornokkal, aki joggal kérdezte elkeseredve a franciától: mi legyen akkor Földvárral, teljesen haszontalan volt a helyreállítására fordított munka? Tulajdonképpen nem is személyi ellentétről volt szó, hiszen a tábornok ezután is vendégszeretőén gondoskodott a mérnök ellátásáról. Ebben a kérdésben nyilván két katonai felfogás, két különböző harcmód ütközött össze. A francia mérnök a korabeli legfejlettebbnek tartott elméleti erődítési tudományt tartva szem előtt .kijelentette, hogy Földvár erődje és sáncrendszere több hátránnyal, mint előnnyel bír: a környező magaslatokról ellenőrzés alatt tartható, ostrom esetén hiányos a vízellátása; a hajóhíd számára a Duna partja alkalmatlan, a hídfők nem védhetők. Bottyán viszont, a régi végvári katona, aki elméletileg képzetlen volt, nyilván tudta, hogy Földvárt meg kell tartani, s ott átkelő pontot kell biztosítani a Dunántúlon operáló csapatok ellátása céljából. A Bottyánnal történt nézeteltérés után Saint-Justh a solti sáncba vonult vissza. Innen küldött emlékirata és levelei fontos adatokat tartalmaznak a kuruc csapatok helyzetére. A fegyelmezett, ragyogó egyenruhákba öltözött reguláris csapatok látványához szokott francia lesújtó véleménnyel volt az ellátatlan, fegyelmezetlen kuruc csapatokról, a tisztikar tudatlanságáról, az állandó ivásról, a fegyverhiányról, a lőszerpazarlásról. Rákóczinak azt javasolta, hogy Földvár erődjét romboltassa le. 234 Földvárnak, mint biztos és állandó átkelőhelynek a kiépítésére tehát nem valami kedvezőek voltak a körülmények. Ezért már márciusban felmerült Rákóczi tervezgetése közben Esztergom neve. 255 A fejedelem az április 15—július 20 közti fegyverszünet után valóban ostrom alá vette és elfoglalta Esztergomot, de a vár egy hónapig sem volt a kurucok kezén. Tehát Rákóczinak az a terve, hogy Földvárnál kedvezőbb fekvésű, rövidebb összeköttetési vonalat biztosító dunai átkelőhelyet vegyen birtokába, meghiúsult. 256 A kuruc vezetés számára nem maradt más, mint Földvár megtartása — Saint-Justh kétségtelenül helytálló elméleti ellenvetései ellenére. Éppen ezért Földvár erősítése és a hídkészítés, az anyagi erőforrásokhoz mérten, egész évben továbbfolyt. Az átkelőhely és az építkezés védelmére 1706 május—júniusban Csikvár körül Eszterházy Dániel parancsnoksága alatt külön „corpus"-t hoztak létre, 257 majd az új dunántúli vezénylő generális, Eszterházy Antal kapott utasítást, hogy „Veszprémnek Földvárhoz közelebb része, Fejérvár, Somogy, Tolna, Baranya vármegyék Földvárhoz administrálják (szolgálhassák) munkáit. Szála vármegyét az hová alkalmatosabban esik, oda rendelheti kegyelmed.. Z' 258 Eszterházy július 12-én személyesen tartott Földváron helyszíni szemlét, s erről jelentette Rákóczinak: „Mai napon felmentem a sánczhoz, incsinérrel discurálván, panaszképpen jelentette: hogyha mindennap meg nem leszen 1200 ember, ad finem Augusti (augusztus végére) el nem készül azon sáncz; az penig lehetetlen, mert ha ma jő is valami munkás, holnap mindjárt elszökik. Azomban egyéb eszközök híjával is vagyon, melyekkel véghez vitetődnék a munka". 25 * Július 22-én fel is szólította Veszprém és Somogy megyét, hogy „az földvári sánczhoz szükséges embereket instrumentumokkal együtt ad praestandam gra137
