Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

ismét el, hanem a császári csapatok továbbra is kiindulási bázisul használhatták ezt az országrészt egy esetleges kelet felé irányuló hadműveletükben.

173 Győzelme után Glöckelsperg napokig a tolnai részeken táborozott. Június 23-án „Feldtlager bey Kömlet" védlevelet ad Őcsény község számára.

174 Június 30-án Rákóczi arról értesíti Bercsényit: „Utolsó hírek még confirmálták (megerősítették) Paks és Földvár között való lételét; hacsak Pestnél, vagy a mi elnyert hidunkon által nem jön: a nagy sarok és erek miatt, Péterváradján kívül sehol által nem jöhet."™ Innen még beljebb hatolt: „Kleklsperget úgy hallom, az Sárrétjére szállott Dorog mellé, Földváron belől 2 mérfölddel, de felgyün az is.. .

716 Tudjuk, hogy Glöckelsperg előkészületeket tett arra is, hogy a solti sáncot elfoglalja. Június utolsó napjaiban a Duna szigetjéről ágyúztatta a solti sáncokat, egyidejűleg segítséget kért Herbevilletől. Ehelyett azt a parancsot kapta, hogy azonnal vonuljon Komárom felé.

177 Július 15-én már Ercsi táján járt,

178 Bottyánvárában néhány németet hagyott, akik tovább építették a sáncokat. A tombácokat, szálakat mind felégette.

179 1705 július—októberben a Dunának ez a szakasza kisebb-nagyobb öszszecsapások, portyázások színhelye volt. Ebben bizonyára részt vettek azok a Tolna megyei menekültek, akik átjöttek a Dunán. Számukat nem tudjuk, de az a tény, hogy a Tolna megyéből toborzódó Balogh Ádám ezred részt vett ezekben a harcokban, azt mutatja, jelentékeny volt. Augusztus 6-án pl. 400 lovas labanc sajkákon átkelt és kísérletet tett a solti sáncok elfoglalására. Balogh Ádám lovasságának egy részével azonban visszaűzte őket.

180 Augusztus 9-én a fejedelem utasítást adott a sánc elegyengetésére, a lőszer elszállítására. A kurucok július—szeptember folyamán több portyázással állandóan zaklatták a császári csapatokat. Augusztus 10—12 közt Balogh Ádám kelt át lovasságával a Dunántúlra, útja egy hónapig tartott, szeptember 8 körül tért vissza. Az adatokból inkább a portya kudarcára, mint sikerére lehet következtetni, alig csatlakoztak hozzájuk, lovaik tönkrementek. Bezerédi Imre is járt szeptemberben Dunántúlon (Károlyi Sándor szeptember 19-i levele szerint). Károlyi ekkor Balogh Ádámot is újra visszaküldte, de csapatai megtagadták a parancs teljesítését azzal, hogy amíg áthozott családtagjaik ellátásáról nem történik intézkedés, nem mennek, „másként is kevesen haszontalannak láttyák meneteleket." E portyázások Tolna megyei eseményeiről semmit sem tudunk, a lovasság útja csak átvezetett a megye területén. Annyi következményük mégis volt ezeknek az akcióknak, hogy a németek szeptember közepén felégették és kiürítették Földvár és Bottyánvára sáncait.

181 Bottyán János diadalmas dunántúli felszabadító hadjárata és sikeres védelmi harcai (1705—1708) Dunaföldvár és Simontornya bevétele (1705 november—december) Bottyán János diadalmas dunántúli hadjárata jól ismert a magyar történetírásban, ezért itt csak arra szorítkozunk, hogy annak eseményei közül elsősorban azokat ismertessük, amelyek Tolna megye sorsának alakulásával összefüggöttek. Hadjáratának két legfontosabb, egyben az egész hadjárat sikerét megalapozó eseménye Tolna megye területén: csapatai 1705. november 114