Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

A lovasságot ugyanis Eszterházy Dániel teljesen áthozta a hídon, június 21-én már az ordasi táborból írt Rákóczinak. A magára maradt gyalogságot — úgy látszik, csak Bottyán János lovasezrede támogatta, ezzel az erővel akarta a tábornok a megzavarodott kuruc csapatok után nyomuló németeket visszatartani, vagy legalábbis késleltetni. Valószínűnek kell tartanunk, hogy ezzel magyarázható megütközése az ekkor már túlerőben lévő Glöckelsperggel. Ennek az összecsapásnak következménye lett június 20-án Bottyán megsebesülése, majd másnap kiválása a harcok irányításából. „A mi hadaink... kiváltképpen a gyalogság, szörnyen confundálta magát (összezavarodott), Teméntelen bátortalanságban esvén Generális Bottyán Uram megsebesedésével" — írta 21-én Eszterházy Antal.

167 Glöckelsperg a visszavonuló kuruc gyalogság után nyomulva, június 19-én Bottyánvára felső sáncait „mindjárt formaliter obsideálta", (szabályosan ostrom alá vette) 20-án pedig az battériáit (ágyútelepeit) felcsinálván azon ellenben felül lévő hegyre, mindjárt keményen lőni és bombázni kezdette a felsőt", bár a hajdúknak kevés volt a veszteségük. Mégis az ágyúzás „miatt is az hajdúság igen megrémült. Az Szinay (Mihály) hajdúi tegnap, az étszaka s ma is leszaladtak a sáncz előtt való hegyről: én — megvallom — fegyverrel űztem vissza, az mint nekik meg is mondottam, hogy ellenség módjára mind tisztit s magokat megöletem", de erre azt üzenték: hogy ha ezt teszi velük, mindnyájan lejönnek a hegyről, fegyverrel is készek Csajághival szembeszállni, ha nem bírnak: „készebbek lobonczokká lenni."

m Jellemző eset a kuruc csapatok morális állapotára. A labancokhoz való átállásra példát adott Turcsányi László főtrázsamester, aki 21-én átszökött a német táborba. Miután előzőleg részt vett a kuruc sereg főtisztjeinek megbeszélésén, kitűnően tájékoztathatta Glöckelsperget. A németek június 21-én már nemcsak a jobbparti sáncokat lőtték, hanem a balparti, az imsósi oldalt is. Mindezen okok következtében a kuruc csapatok ellenállása teljesen megtört. A 22-re virradó éjjel csendben kiürítették a jobbparti erődítményeket, mire másnap a németek elfoglalták az elhagyott sáncokat, sőt a hajóhídon át a balpartra is átkeltek, s megszállták az imsósi sáncokat is. Ezeket azonban Eszterházy Dániel visszavette, pontosabban a németek visszahúzódtak belőle.

169 A vereség okát mind a fejedelem, mind mások, pl. Ottlyk György, Eszterházyban látták.

170 Eszterházy, bár vállalta a felelősséget, nem tartotta magát a szerencsétlen eset okának.

171 Egyes történetírók szerint

172 a kuruc csapatok vereségében egyaránt közrejátszottak ellátási és katonapszichológiai tényezők, a dunakömlődi kudarc ezen túlmenően azonban feltárta a kuruc hadsereg súlyos szervezeti, vezetési gyengeségeit, a képzett tisztikar hiányát, a felső vezetés bizonytalankodását és tétovaságát. A Dunaföldvár körül harcokban elszenvedett vereség súlyos következményekkel járt: 1. A császáriak felmentették az ostromlott Földvárt, elfoglalták a Bottyánvára néven ismert sáncrendszert. Ezzel megsemmisítették Rákóczi dunántúli hadjáratának lehetőségét, Tolna megye földje ismét teljesen az ő ellenőrzésük alá került. 2. Fennállt annak a veszélye is, hogy betörnek a Duna—Tisza közére. Ez a veszély, bár Rákóczi hadserege 1705 nyarán a Duna vonalát szemmel tartotta, akuttá vált. Nemcsak Dunántúl felszabadításának lehetősége távolodott t! Tanulmányok Tojna megye történetéből 113