Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

„holott Kegyelmednek az operáczióhoz sem kellett volna addig fogni; sőt még a hajókbúi is nem lett volna szükséges kiszállani, míg Kapitány Hellepront János hívünk conjunctiójában (egyesülésében) bizonyost nem értett volna..." Természetesen Helleprontot is elmarasztalta: „Írattunk említett Kapitányunknak is, hogy mivel paroláját meg nem állotta, hanem az idő alatt is marhahajtással maga privátumát kereste, azon cselekedetiért meglakol jövőndőben". Ügy látszik, hogy a vereség ill. kudarc nyomán a solti sáncban lévő kuruc katonaság közt komolyabb fegyelmezetlenség fordult elő, a fejedelem felhatalmazta Szemerét, hogy a rendet kivégzésekkel is állítsa helyre.

124 Hellepront azonban továbbra is megmaradt tisztében, és Balogh Ádám már idézett tanúsítványa szerint, még egyszer becsapta Szemerééket. Ennek az esetnek az időpontját nem tudjuk, Balogh előadása szerint 300 hajdút kért Szemerétől, akikkel vállalkozott arra, hogy megakadályozza a földvári német őrség élelmezését. Az akcióban Balogh Ádám is részt vett, s ő képezte Hellepront előőrsét, Madocsa felől közelítette meg Földvárt 30 lovassal. A terv szerint Helleprontnak kellett volna őt követnie, de a kapitány megint nem jelent meg a harcban: a németek Balogh lovasait Madocsa felé elűzték, majd visszaverték a Szemere által átküldött hajdúkat is.

125 Földvár tehát megmaradt a császáriak kezén, s a kurucoknak ezekkel a rosszul összehangolt, nem jól előkészített akciókkal nem sikerült ezt a fontos átkelési pontot birtokukba venni. Bár kisebb-nagyobb portyázások

126 napirenden voltak, a harcok elcsendesedtek a Duna tolnai szakasza körül. 1704 december közepén rövid időre Bottyán János parancsnokol a solti sáncban állomásozó kuruc csapatok fölött, és december 15-én a Földvárnál lévő táborból adja ki nyílt levelét, amelyben a rácokat felszólítja, hogy térjenek át Rákóczi hűségére.

127 Cziráky szerint Bottyán előkészületeket tett Földvár ostromához, hada számára a Felsőrévben egy védővonalat hányatott, amelyet máig Bottyánsáncnak, néha Kurucsáncnak hívnak. Bottyán azonban rövidesen más feladatot kapott.

128 1705 januárjában még mindig Szemere László a solti sánc parancsnoka, 17-én pl. azt írja a fejedelemnek, hogy „ezen Duna-mellyéke megbódult", a hadak szöknek. A rácok is állandóan veszélyeztetik ezt az országrészt. Szemere egyébként — a birtokos tisztikar általános szokása volt ez — egy időre hazabocsátását kérte a fejedelemtől, aki ehhez hozzá is járult. Február 21-én már Bottyán parancsnokol a solti sáncban.

129 De a győzelmes novemberi előtörésig még sok kudarc éri Földvárnál a kuruc csapatokat. Károlyi harmadik veresége; Bottyánvára felépítése; Eszterházy Dániel és Bottyán János kísérlete Bunaföldvár visszafoglalására (1705 február—szeptember) A Földvárnál, lényegében az egész Dunántúlért folytatott 1705. évi harcokat Károlyi Sándor harmadik, az előző kettőhöz hasonlóan kudarcba fulladt hadjárata vezette be. Ennek előzményeként Rákóczi 1705 januárjában Bercsényi javaslatára Bottyánt kinevezte a Duna—Tisza közére generálisnak. Bercsényi február 2-án utasította Eszterházy Dánielt és Bottyánt, hogy Szőgyénnél keljenek át a Dunán 106