Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

és nyomuljanak „minden tartózkodás nélkül Földvárhoz." Ezalatt a Bottyán által a solti sáncban előkészített csapatok Hellepront vezetésével kelet felől támadják meg Földvárt. Bercsényi — a tavalyi rossz tapasztalatok ellenére — bízott a terv realitásában, Rákóczi kevésbé.

130 Végül is, ebből a kombinatív támadásból nem lett valóság. Bottyán átment Solthoz, s egész tavasszal itt tevékenyekedett. A Dunántúlra való benyomulást pedig Károlyi valósította meg. Károlyi 1705. február 20-án kelt át Almásnál, s hozzálátott a hadgyűjtéshez. Terve az volt, hogy ha ez sikerül, „valamely hadat hagyván itt, Földvárra igyekezem, tálam az Raczok is tavalyi eszeket elő veszik, holot Hajszter operatiokot teszen, Föld varnak békét hagyok s Becset Udvarlom".

m Károlyi tehát a Bercsényi által elképzelt kétoldali támadás tervét akarta végrehajtani, azonban nyugat felé fordult, de szüntelenül segítséget kért Bercsényitől: Bottyán átküldését szorgalmazta. Március 16-án pl. Csornán van. s úgy tudta, hogy „Isten jó voltábul az Dunán Földváron alól minden órán elkészül az híd, melyen Bottyán János generális uram fog egy néhány ezer emberével hozzám által jönni."*

32 Március 22-én Somlyóvásárhelyen volt, s úgy tervezte, hogy a Balatont délről megkerülve Földvárhoz megy, s egyesül Bottyánnal. Rákóczit arra kérte, hogy a Duna balpartján Solthoz küldjön erős sereget, nehogy a már meghódolt rácok ismét elhajoljanak.

133 A híd azonban nehezen, lassan készült. Március 2-án a fejedelem egyenesen arra utasította Bottyánt, hogy a hídkészítést halassza el addig, amíg az ahhoz értő mérnök le nem megy, s ki nem jelöli a híd és hozzá kapcsolódó sánc helyét. Bottyán addig is a solti sáncban halmozzon fel megfelelő építőanyagot, deszkát, vasat. Ellenben a sajkák készítésének gyorsítását kívánta a fejedelem.

134 Bottyán végül is nem, csak Szekeres István kelt át, a Mezőföldön Kiskomárom felé, ahol a rácok felett győzedelmeskedett egy összecsapásban.

135 Mindez kevés volt Károlyinak: vigyázatlanul táborozott, s Heiszter meglepte s szétszórta táborát Balatonkilitinél március 31-én. Károlyi immár harmadszor gyors futásban hagyta el Dunántúlt Paksnál, s Dunapatajon állapodott meg. Dunántúli katonái a Bakonyba vették magukat, a tiszántúliak vele együtt menekültek el.

136 Rákóczi azonban Károlyi dunántúli hadjáratától, vereségétől függetlenül folytatta a dunai átkelés előkészítését, technikai feltételeinek biztosítását és megvalósítását. Károlyi kudarcai, és az eddigi katonai események világosan bebizonyították a dunai átkelő fontosságát. Dunántúlt csak egy ilyen biztos, a zavartalan összeköttetést és utánpótlást biztosító pont birtokában lehetett elfoglalni. 1705 tavaszán ilyennek a tolnai Duna-szakasz, pontosan Földvár és annak környéke tűnt, Dunántúl megszerzésének olyan fontosságot tulajdonított a fejedelem, hogy immár másodszor, megérlelődött benne a terv, hogy saját maga vezeti ezt a katonai akciót.

137 Károlyi háromszori dunántúli kudarcából Rákóczinak nyilván le kellett vonnia azt a tanulságot, hogy Dunántúlra többé ne küldjön más országrészben katonai vezetőt. Ismertek voltak ugyanis előtte azok az ellentétek, amelyek Károlyi és a dunántúli nemesség közt fennállottak,"

3 s a sorozatos kudarcban ez nyilván jelentős szerepet játszott. A fejedelem most dunántúli birtokost szemelt ki az akció vezetésére. Ilyen megbízatást csak arisztokrata kaphatott, s Rákóczi csak két személy közül választhatott: Dunántúlról mindössze a két Eszterházy, Antal és Dániel csatlakozott a kuruc felkeléshez. A 107