Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

kb. 300 főnyi dunántúli hadat Hellepront János mellé adta kísérőül, aki a fejedelem privilégiumát vitte a rácokhoz; a többi lovas pedig a lakosokat hajtotta a hídépítéshez. Az ittlévő 3 sáncban (Földvár, a Duna szigete és a solti parton lévő sánc) összesen csak 750 hajdúja volt Eszterházynak, ebből is 10Ö fegyvertelen. Ráadásul az ellátás katasztrofális, a commissáriatus tehetetlen, az innenső parton lévő lakosságot már teljesen kiélték, Simontornyán volt ugyan élelem raktáron, de az elveszett. „Az ellenség ottan ottan mustrál és látogat bennünket, az minthogy tegnapi napon is töb két száznál ki Magyar ki Német Laboncz porta képpen beütvén, már is rezgődni kezdettek az Földvári Sánczban lévő Hajdúk; kiknek is provisiojok kenyérbül és húsbul honnett legyen föl nem találhatom magamban .. ,

m Nemcsak Rákóczi, hanem Bercsényi is kétségek közt hányódva figyelte a dunántúli helyzet alakulását. Ahogy lenni szokott, jó és rossz hír váltotta tgymást, de szeptember 16-án Vágszerdahelyről már leverten írta a fejedelemnek: „adná Isten, bár csak Fődvárt tarthatnánk meg... de félek tőle, nem vette — fogja tenni — az ordert (rendelkezést), míg által nem esik Földváron."

113 Bercsényi itt a megkötött fegyverszünet hírére céloz, aminthogy Heister tényleg így is járt el. Amikor Bercsényi ezt a levelet papírra vetette, Földvár a császáriak kezében volt. Heister szeptember 14-én elfoglalta, a sáncot rendbehozatta, abba 200 gyalogost, 300 dragonyost és 2 ágyút helyezett, őmaga pedig visszatért Lovasberénybe. A Dunán 10 csajkán 374 rácot küldött le egészen Vörösmartig, akik a Dunának ezen a szakaszán az összes malmot és hajót elsüllyesztették, nehogy a kurucok átkelési lehetőséghez jussanak.

114 A földvári császári őrség és a kurucok közt állandó ágyúzás, puskázás folyt. A kuruc csapatok létszáma tovább apadt, Eszterházy szeptember 15-én jelenti a fejedelemnek, hogy minden éjjel 30—40 hajdú szökik el, lőszere fogytán van, úgyhogy most már csak a solti sánc védelmére korlátozza erejét. A hídépítést is elkezdte, de reguláris hadat kér.

115 Bár kisebb összecsapások, tűzharc mindennapos volt a két sáncban farkasszemet néző őrségek közt, komoly kísérletet csak 1704 decemberében tettek a kurucok Földvár visszaszerzésére. A menekültek közt sok nemes is volt, többen családjuk hátrahagyásával jöttek át, de kb. 30-an feleségüket, gyermeküket is áthozták. Sok főember és kastélyos nemes családja egy szál ruhában futott át, s Eszterházy pénztámogatást és szállás, ellátás kijelzését kérte részükre a fejedelemtől. A menekülők még szeptember közepén, Földvár elfoglalása után is érkeztek, szeptemben 15-i levelében pl. ezt írja Eszterházy: „most is éjjel nappal sok heleken költeznek az Dunán, jól lehet hogj már némelyeket el szorította az ellenségh.

m Ez a futott, menekült állapot sok súlyos problémát okozott. Kegyetlen nyomorgassál járt annak a részére is, aki elmenekült, elhagyta otthonát, de súlyos terhet jelentett a befogadónak is, elsősorban természetesen a jobbágyság terheit növelte meg. A nemesek, katonák igényt tartottak arra, hogy a fejedelem biztosítsa ellátásukat, sőt mindenféle visszaélést követtek el a lakossággal szemben. A problémára jellemző az a kérvény, amelyet Tolna megyei vonatkozása miatt részletesebben szeretnénk ismertetni. 1704. október 18-án Foktőről „Szegény megromlott szolgái. Az egész sáárközi kalocsai érsekséghez való jobbágyságh" beadványt nyújtott be Rákóczihoz. „Mi foktövy, uszódy, faiszy és egész sáárközy, kalocsay várhoz tartozó szegény, megh romlott jobbágyságh folyamodtunk alázatossan Nagyságod ... 103