Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

a kuruc hadsereg katasztrofális szétesésének. Ebben ugyanígy szerepet játszottak mélyebb társadalmi, gazdasági, ellátásbeli problémák is, amelyeket a legtehetségesebb tábornok sem tudott kiküszöbölni. A szomorú tény azonban az volt, hogy 1704 szeptember elején a kuruc csapatok Dunántúlon teljesen szátzüllöttek és alaktalan, katonai szervezettségét teljesen elvesztett tömegként özönlöttek át Földvárnál és a tolnai Duna-szakasz egyéb pontjain a balpartra. Szeptember 10-én Eszterházy már úgy tudta, hogy Heister és Pálffy csapatai egyesültek, és az ellenség „az Földvári Munkánkat akarja impediálni, de annak hiszem Istent eleit fogom vennem."

m Károlyi nem volt ilyen optimista, s ebben neki volt igaza. „Abban ugyan Nagyságod bizonyos lehet, — írta szeptember 5-én a solti táborból Rákóczinak, — hogy ha el talál jönni (t. i. a német), az túlsó Sancz azonnal oda lesz mind Gjalógsága mind víz nem léte mia. Azért az lövő szerszámok is csak periclitaltatnak (veszélybe kerülnek) benne. Az Sziget Órán való sancz penigh akar miénk akar ellensége legyen megh nem alhat ha csak az felső Órán is azon Szigetnek sancz nem leszen..." Ügy látszik, ekkor még megkísérelték Földvár sáncait megerősíteni, hogy a németek esetleges támadásának ellenállhasson.

108 Rákóczi szeptember 8-án utasította Eszterházyt, hogy Károlyi csapatai felett is vegye át a parancsnokságot, s saját katonáit is tartsa csoportosan. „Én kötelességem szerint Nagysághod Parancsolattyanak alazatossan engedelmeskednem el nem mulatom — válaszolta a tábornok Soltról szeptember 10-én — de már ismervén mind én őket, s mind viszontag ők az én hozajok való rigorositasomat (szigorúságomat), úgy gondolom ha húsz akasztó fára edgyet edgyet köttetek is föl, meg nem fogom eőket tarthatnom, az mint már említett Károlyi Sándor Generális Uram katonai ha vadnak is, nincsenek többen circiter háromszáznál. Az itt való Passuson mentül jobban lehet szorgalmatoskodnom, mind az Sancznak fortificatiojában (megerősítésében), mind peniglen az Hidak által köttetésben, csak hogy minden munkák igen szaporátlanok, gyarló képen lévén Emberekkel. Kérem az Istenyért alazatossan Nagysaghodatt Nemes Nógrád és Heves vármegyékbül is méltóztassék Munkássokat parancsoltatni, mert Pest vármegye nem győzzi."

m Ekkor már világos volt, hogy a németek kb 2000 főnyi erővel Földvár és Simontornya ellen fognak működni.

110 Mint április elején, most is kritikus helyzet állott elő Földvárnál. A kuruc csapatok bomlását Eszterházy nem tudta feltartóztatni, s így alig állott katonai erő rendelkezésére. Az első komoly csapás volt Simontornya elvesztése. Egész Dunántúl labanc, — kesereg szeptember 13-i levelében Eszterházy Antal a fejedelemnek, — „azok között Simontornya is, mellyett könynyen megtarthattam volna, habár csak két száz jó Hajdúkból álló Segecségem. lett volna alkalmas manutentiora (megtartásra) való requisitumok (eszközök) lévén benne, s az nélkül is naturaliter muniált (természettől megerősített) hellység, holnapokat tölthetett volna Német Uram alatta, míg kezéhez keríttette volna; melly hellység el hajlásával mind más dolgok, s mind az Annona (élelem) iránt az honnét alkalmas Provisionk (ellátásunk) lehetett volna, írhatni nagy notabilis (jeles) kárt vallottunk, lévén ott az egész Tartománynak azon Praesidium (őrség) mint egy Metropolissá.""

1 Simontornya elfoglalása után Heister Dunaföldvár ellen fordult. A kuruc csapatok itt sem tanúsítottak ellenállást. Ugyanaznap, szeptember 13-án Eszterházy a földvári helyzetről is tájékoztatta a fejedelmet. A mellette lévő 102