Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

alig pár nap múlva, június 19-én, a központi bizottmány a 2Ő0Ó főnyi seregnek 4000 főre való felemelését határozta el oly meghagyással, hogy annak egyik fele Bács megye megsegítésére siessen, a másik fele pedig Csányi László kormánybiztos rendelkezése alá a Dráva vonalának védelmezésére induljon mielőbb útnak. A Bács megyébe induló seregnek az első rendelkezés szerint a dombóvári és völgységi járásból Bonyhádon, a simontornyai és dunaföldvári járásokból pedig Tolnán kellett volna június 24-ére összegyűlnie, de ez a határidő későbben a szervezés során 9—10 nappal kitolódott. A sereg elrendezésével és felfegyverzésével Perczel Miklós, nemzetőrségi őrnagyot, mint főparancsnokot, továbbá ifj. Dőry Vince és ifj. Perczel Sándor, nemzetőri kapitányokat bízta meg a megye vezetősége. Kinevezték melléjük még kapitányoknak Perczel Béla, Perczel Gyula főszolgabírákat, Kiss Ferenc szolgabírót, továbbá Meszlényi Ödönt, Szeniczey Ferencet és Albanich György főhadnagyot, pénztári tisztté pedig Halász József megyei számvevőt. A szükségesnek mutatkozó alantas tisztek, a tábori sebész és gyógyszerész kinevezését az előbb felsorolt tisztekből álló haditanács eszközölte.

23 Az eddigiekből megállapíthatjuk, hogy Tolna megye közönsége megtett minden tőle telhetőt, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel rövid időn belül minél jobban felszerelt őrsereget indíthasson útba a haza, illetve a veszélyeztetett szomszédos megyék megsegítésére. Ezek a csapatok természetesen nem bírtak a rendes sorkatonaság harci értékével, mégis a számukra kijelölt helyen jó szolgálatot tettek. Sőt amint a későbbiekben, majd látni fogjuk, kevés kivétellel bátran szálltak szembe az ellenséggel. A megyei központi állandó bizottmányának eddig ismertetett alapos előkészítő intézkedései és seregszervezési munkálatai után érkezett le Mészáros Lázár hadügyminiszternek június 28-án kelt rendelkezése, amelyben közölte, hogy „az alvidéki mozgalmak lecsillapítására báró Bechtold hadnagyvezért (altábornagyot) a Szeged és Szabadka közt összesereglő tábor fővezérévé, melléje alvezérekké Walnhoffer és Éder őrnagyvezéreket (vezérőrnagyokat)" nevezte ki. Parancsnokságuk alá rendelte a sorkatonaságot, a honvéd- és nemzetőrsereget. Felhívta egyben a megyét, hogy a hozzá bejelentett körülbelül 2000 főnyi nemzetőrt most már sürgősen indítsa útba Bechtold parancsnoksága alá. A hadügyminiszteri rendelet birtokában a megyei bizottmány most már végleges utasításokat adott mind a Bácskába, mind a Dráva-mentére induló őrsereg összpontosítására, ellátására és útirányának a kijelölésére vonatkozólag. Első rendelkezése az volt, hogy Dráva-menti vonalra induló had létszáma lehetőleg megközelítse a Bácskába vonuló sereg számát, ezért a völgységi és dombóvári járásból kiállított 838, illetve 1002 nemzetőrhöz a simontornyai járásból még 328 főt rendelt beosztani.

24 Ennek az intézkedésnek az eredményeképp a Dráva-menti sereg összesen 2168 nemzetőrből állott. A bácskai sereg létszáma 2190 főt tett ki, tekintve, hogy a dunaföldvári járásból 1700, a simontornyai járásból pedig 490 nemzetőr tartozott az állományába. A két sereg tehát teljesen egyforma erőt képviselt. A mobilizált megyei nemzetőri sereg gyülekezése, útja és tábori elhelyezése A Dráva-vonalára irányított csapatnak Bonyhádon, a Bácskába kijelöltnek pedig Tolnán kellett az előzőleg kijelölt nap, június 24-e helyett, július 2. és 3. napjára összegyülekeznie még pedig úgy, hogy az „összeszerkeszti