Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

tés" július 4-én megtörténvén, július 5-én mind a két csapat a rendeltetési helyére útba indulhasson. A Bonyhádról induló sereg két napra elegendő kenyérrel való ellátása és Pécsváradon át Pécsre leendő elszállítása iránt Perczel Gyula bonyhádi főszolgabíró intézkedett. Egy-egy kocsira legfeljebb 5 embert számítva Bonyhádon és Pécsváradon kellő számú fogat állt a csapat rendelkezésére. A Tolnáról Bácskába irányított csapat kenyérbeli ellátása és hajón Bajáig való elszállítása viszont Perczel Béla, központi főbíró gondját képezte.

25 Mind a két felvonuló sereg hadipénztára részére, a hadiadóba leendő betudás mellett, 4—4000 pengőforint kifizetésére utasította a választmány Dőry Sándor főadószedőt. Erről, valamint az eddig tett intézkedéseiről egyben jelentést tett a hadügyminiszternek, aki a jelentést megelégedéssel vette tudomásul a július 23-án kelt leiratában. Ebben arról is értesítette a megye alispánját, hogy a 22. t. c. 13. §-a értelmében a törvényhatóságok területén kívül szolgálatot teljesítő nemzetőrök díját valóban az országos pénztárból kell kifizetni. Az meg'is fog történni, mihelyt a megye által előlegezett 8000 pengőforintról a minisztérium okmányolt számadást kap kézhez.

26 Az útbaindított sereg létszámáról, ellátásáról és az indulás időpontjáról Augusz alispán egyidejűleg még Bechtold altábornagyot, a területileg illetékes királyi biztosokat, Baja városát, továbbá Baranya és Bács megye alispánját sürgönyileg értesítette. Baja város főbírája, Pilaszanovics József, postafordultával közölte is, hogy a 2190 főből álló tolnai sereg fogadtatására, élelmezésére és elszállásolására szükséges intézkedéseket a maga részéről megtette és egyúttal felszólította Rudics Mátét, Bács megye főszolgabíróját is, hogy a sereg továbbszállítása végett az előfogatokat a közbeeső községekben biztosítsa.

27 Tekintve, hogy a megyének most már két sereget kellett fegyverrel ellátnia és a megyében összeszedett 1000 darab fegyverből csak 500—500 darab jutott egy-egy sereg részére, tehát tulajdonképpen csak minden negyedik nemzetőr kapott fegyvert, a megye alispánja a hadügyminisztertől sürgönyileg kért még legalább 500 darab szuronyos puskát.

28 A miniszter sajnos ezúttal sem tudott fegyvert küldeni, de addig is, amíg kellő számban fegyverek állanak majd a rendelkezésére, közölte az alispánnal, hogy 2000 nyeles kaszát irányított gőzhajón a megye részére Tolnára. Egyben úgy rendelkezett, hogy a Bácskába kijelölt seregnek csak azt a részét indítsák útba, amelyik fegyverekkel jól el van látva.

29 A sereg azonban a miniszteri rendelet vétele előtt elindult rendeltetési helyére, bár csak összesen 500 részben szuronyos, részben közönséges fegyverrel rendelkezett. Voltak ugyan egynéhányan még közöttük, akik vadászpuskával jöttek a seregbe, de a csapatok zömét mégis csak dzsidával és nyeles kaszával tudták ellátni. Zászlóról nem történt intézkedés és az írások között sehol sincs megemlékezés arról, hogy ezt a két sereget zászlóval indították volna el. Valószínű azonban, hogy zászlót mégis csak kerítettek maguknak a nemzetőrök, mert el sem képzelhető, hogy anélkül indultak volna hadba. A Hadtörténeti Intézet Múzeumá-ban őriznek egy háromszínű zászlót, egyik oldalán a kis magyar címerrel, a másikon pedig Tolna megye címerével ellátva. Minden kétséget kizálólag a Tolna megyei felkelők, illetve mozgó nemzetőrök valamelyik alakulatának a zászlója lehetett és amely a világosi fegyverletételnél, vagy utána került a cári csapatok birtokába, és azt a Szovjetunió a többi 1849-ben zsákmányolt honvédzászlókkal együtt visszaadta Magyarországnak. Eddig nem sikerült megállapítani, hogy ez a zászló melyik Tolna megyei nemzetőri alakulaté volt. 94