Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

másodkapitány 3 tiszttel 72 közlegénnyel és 77 lóval. Döbröközön viszont 108 lovas tanyázott 113 lóval egy kapitány és 3 tiszt parancsnoksága alatt és végül Kurdon 35 lovas 36 lóval, egy főhadnagy és még két alantas tiszt képezte a faluban elhelyezett katonaság létszámát.

2 Ezekben a helységekben egyrészt azért került sor lovasság elhelyezésére, mert a területükön már voltak a megye által épített magazinok, a tisztek részére lakások, sőt Szakoson még lovarda is, másrészt a magyar hadi főparancsnokság rendelkezése értelmében a „fennforgó rendkívüli körülményekben az állomány biztonsága és a közrend fenntartása céljából" az országban az összes lovas alakulatokat osztályokban haladéktalanul össze kellett vonni.

3 Bátaszéken ugyan még állomásozott a Fürst-Reuss 7. huszárezred egy számadó különítménye egy számvevő-kapitány parancsnoksága alatt 5 hivatalnokkal, 4 közlegénnyel, illetve tisztiszolgával, de ezt a számadótestet nem lehetett harci alakulatnak tekinteni. Ezek a csapategységek Jellasics első betörése előtt még állomáshelyükön voltak, ezt igazolja az a körülmény is, hogy Csányi László, kir. biztos az 1848. szeptember 1-én kelt levelében arról értesítette Augusz Antalt, a megye első alispánját, hogy a Hardegg-vasasezrednek Somogyban szállásoló osztálya szeptember 4-én indul el Somogyból Dombóvárra, illetve Döbröközre, ahova rendelték. Kérte az alispánt, hogy az útirendet jelölje ki és az élelmezésről gondoskodjék.

4 így tehát még szaporodott is a megyében állomásozó ezred alakulatainak létszáma, ekkor mintegy félezer lovasra volt tehető. Ennek a sorkatonaságnak kellett volna egyrészt a megyében a közrendet fenntartania, másrészt a déli határ felől fenyegető horvát betörésekkel szemben az ország, illetve a megye területét védelmeznie. Az utóbbira azonban sem alkalmasoknak, főleg hajlandóknak nem mutatkoztak, tekintve, hogy rövid időn belül már, Jellasics seregében találtuk őket. Ilyen volt a helyzet másutfc is az ország legtöbb megyéjében, ezért hívták életre az áprilisi törvények a közrend- és vagyonbiztonság őreként, mint karhatalmi szervet, a nemzetőrséget. Tolna megye a nemzetőrségek sürgős megszervezése céljából már az 1848. évi május első napján tartott ülésében hozott határozatával a nemzetőrök összeírására és rendezésére járások szerinti választmányok alakítását rendelte el. Közölte ezekkel a választmányokkal, hogy a nemzetőrségek alakításáról szóló törvény, illetve miniszterelnöki leirat értelmében ki lehetett a nemzetőrség tagja, hogy tisztjeit kapitányig az őrsereg maga választhatja. Egyébként a „nemzetőrök teljesen egyenrangúaknak tekintetnek a rendes sorkatonaság tagjaival. Külső szolgálatuk esetén zsoldjuk is azonos a sorkatonákéval. A vezényszó csak magyar lehet, de a beoktatás mindenkinek az anyanyelvén történhet." Szorgalmazta a miniszterelnöki leirat a nemzetőrségeknél huszárság alakítását és kiképzését, hogy annak tagjait később a rendes hadsereg huszárjai közé lehessen besorozni.

5 A nemzetőrségnek, mint karhatalmi szervnek, elsődleges feladatául azonban azt tűzték ki, hogy az új rendet védje a szegényebb paraszti rétegekgel szemben, akiktől féltek, hogy esetleg a kezükbe adott fegyvert a földesurak ellen fogják fordítani. Ezért zárták ki kezdetben a soraikból a félteleknél kisebb földterülettel rendelkező parasztokat, a zselléreket, a munkásokat és a diákokat. Ebből a szempontból rendelkezett Batthyányi miniszterelnök a megye alispánjához intézett leiratában akként, hogy a nemzeti őrsereg összeírását csak azokon a helyeken eszközölje, ahol „a népet bátorságosan lehet felfegyverezni"

6 87