Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

Az országos eseményeket írásunkban csak oly mértékben idézzük, amennyire azok összefüggnek a megye nemzetőri seregének a történetével és amilyen mértékben azok a helyi események megértéséhez és megítéléséhez szükségesek. Általános katonai helyzet 1848 tavaszán és a nemzetőrségek szervezése. A rendelkezésre álló rövid időt tekintve alig állt talán még kormány nehezebb feladat előtt, mint az 1848. évi április hó 7-én megalakult első, magyar, független és felelős minisztérium. Az átalakulási munkákhoz, a 48-as törvények maradéktalan végrehajtásához békés, nyugodt időszaknak kellett volna bekövetkeznie, azonban a nemzetiségi mozgalmak, főleg a Délvidéken, egyre jobban fenyegették az eddig kivívott és elért eredményeket. A békés és nyugodt munka helyetá harcra, védekezésre kellett felkészülni, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt. Adva volt ugyan az önálló magyar hadsereg lehetősége, amit Zrínyi óta annyira áhított a nemzet, de a magyar ezredek nagy része ekkor idegen földön, osztrák tartományokban állomásozott. A szükséges fegyveres erőt így a kormánynak szinte a földből kellett hirtelen elővarázsolnia. Gondoskodni kellett a belső rendről és vagyonbiztonságról és ezen felül sietve felkészülni a bécsi udvar szította, az országot veszélyeztető esetleges nemzetiségi megmozdulások leverésére is. Az ország területén az 1848. év elején mintegy 45 000 főnyi császári sorkatonaság állomásozott,

1 e fegyveres erő felett az új kormány megalakulása után, királyi leirat alapján, a magyar hadügyminiszter rendelkezett ugyan, de ezeknek az ezredeknek nagy részére a fenyegető nemzetiségi támadásokkal szemben számítani nem lehetett. Egyrészt azért, mert a legtöbb ezred legénysége idegen volt, másrészt pedig a császári katonai iskolákban nevelkedett tisztek nem minden ellenvetés nélkül engedelmeskedtek a magyar polgári hatóságoknak; különösen állt ez a magasabb rangú parancsnokokra. Megmutatkozott ez azonnal, amikor a magyar kormány és a bécsi kamarilla között a viszony megromlott és kiéleződött. Az ország nyugati határán állomásozó egyes csapattestek egyszerűen elhagyták állomáshelyüket és az osztrák tartományokba távoztak. A határőrvidéken táborozó alakulatok parancsnokai pedig a nemzetiségekkel szemben kezdettől fogva halogató és lanyha magatartást tanúsítottak. A magyar kormány rendeleteinek csak ímmel-ámmal tettek eleget és végül a legtöbben átálltak az osztrák ármádiába. Tolna megye területén az 1848. év tavaszán sorkatonaság csak a dombóvári járásban tartózkodott, mégpedig a gróf Heinrich Hardegg nevet viselő 7. számú kürasszír regiment. Ennek a vasasezrednek a parancsnoksága és ezredtörzse tulajdonképpen Pécsváron székelt és két eskadronját, amely még az ezredesi divízióhoz tartozott, a Baranya megyei Nyaradon és Láncsókon szállásolták el, de az ezred állományának nagyobb része Tolnában, Dombóváron és környékén állomásozott. Az 1848. év első negyedében igénybe vett porciókról szerkeztett kimutatásból, amelyet Sauska Lajos, országos másodhadbiztos küldött meg Tolna megyének, egész pontosan meg tudjuk állapítani a megye területén tanyázott katonaság létszámát: Dombóváron szállásolt az előbb említett vasasezred egyik osztálytörzse egy alezredes parancsnoksága alatt 4 tiszttel, 43 lovassal és 78 lóval, Szakcson egy elsőkapitány 4 tiszttel 72 lovassal és 78 lóval, Kocsolán egy 86