Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

Dr. Horváth Árpád A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában Az 1848. évi október hó 7-i ozorai fegyverletétel után az Országos Honvédelmi Bizottmány a győzelemért teljes elismerését fejezte ki „mindazon tolnai nemzetőröknek, kiknek közremunkálása által e fényes diadal kivívatott." Csányi László kormánybiztos pedig falragaszokon példaképül állította a tolnai felkelt népet, „amelynek a segítségével Ozoránál több, mint hétezer fogatott el a horvát—osztrák seregből". A Honvédelmi Bizottmány ezen felül az ozorai fényes diadal örök emlékezetéül a tolnai nemzeti őrsereg zászlajára még győzelmi szalag jelvényt is adományozott. Ezek és még más egyéb kitüntető megnyilatkozások után, méltán tarthat érdeklődésre számot az, ha nyomába szegődünk azoknak, akiknek ezek az elismerések szóltak és lépésről-lépésre követjük a tolnai nemzeti őrseregek útját a megalakulástól kezdve,* az ozorai diadal felelevenítésével, egészen a szabadságharc végéig. E tanulmánynak éppen ezért a tulajdonképpeni célja az, hogy aprólékosan, részletekbemenően mutassa be és tárgyalja Tolna megye 1848-as szabadságharcosainak történeti szerepét. Az ilyen részletes történetírás ugyanis az egyetlen mód arra, hogy például a jelen esetben Tolna vármegye népének a szabadságért és a 48-as vívmányok megvédéséért hozott áldozatait és teljesítményét megismerhessük és kellőképpen értékelni tudjuk. Az 1848-as márciusi események utáni zavaros időszakban talán éppen a nép, a jobbágy volt az, akire építeni és számítani lehetett, mert őt ez az átalakulás emelte emberi méltóságra és ezért hálával viszonozta a vele szemben megnyilvánult jószándékot. Tömegesen gyülekezett a nemzeti zászló alá, főleg akkor, amikor a maga portáján látta és a saját bőrén érezte az idegen hadak dúlásainak a súlyosságát. Egyszerre tudatára ébredt a magyarsághoz való tartozandóságának és a szó szoros értelmében kaszára-kapára kapva védte a 48-as törvények alapján most már tulajdonába került földjét, házát, és az alighogy elnyert szabadságát. Pedig a szegényebb paraszti réteg, a zsellérek, a napszámosok éppen csak szabadok lettek, földhöz nem jutottak, s ezért a maguk részéről még nem tekintették befejezettnek a forradalmat. Látni fogjuk azonban, hogy mindezek ellenére a jobbágyok mellett még ezek a szegénysorban élők is a kezdeti nehézségek: a hiányos öltözet és felszerelés, gyenge ellátás ellenére, továbbá a vezetők egymásközti egyenetlenkedéseiből és hozzánemértéséből bekövetkezett kisiklásoktól eltekintve, megálltak a helyüket a jól felszerelt és képzett tisztek által vezetett ellenséges csapatokkal szemben. 85