Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

hez elengedhetetlenül szükséges — folytonosságot. Pl. János custos 1398—1406-ig megszakítás nélkül szerepel, 1409-től legalább 1412 végéig egy személyben perjel és őr, majd 1415—1419-ig csak őr. (1412—1415 között nincsí adatunk). Gergely 1439—1447-ig egyfolytában custos, időlegesen magához ragadja a perjelséget is. Vince, ha adataink hézagossága nem csal, legalább 12 esztendeig (1455— 1467) tartotta kezében ezt a tisztséget (1450-ben perjel is volt). A konventi hiteleshely személyzetét potenciálisan a kolostorban lakó szerzetesek összessége alkotta, s ezért rendkívül fontos annak felderítése, hogy mekkora volt a konvent tagjainak száma egy-egy periódusban. Erre vonatkozóan azonban rendkívül kevés közvetlen adattal rendelkezünk országos viszonylatban is, és csak egy olyan oklevél található a szekszárdi konvent anyagában, amelynek záradéka a megpecsételésnél megjelent tisztségviselőkön kívül a tekintélyesebb szerzetesek nevét is megörökítette: 1476-ban a prior és a custos mellett még öt szerzetest is megneveznek. Ez azonban nem jelenti a teljes tagságot, hiszen a záradék a „presentibus.... ceterisque fratribus" formulával végződik ez alkalommal is. Közvetett úton azonban — a névjegyzékben öt éves periódusban szereplő kiküldöttek neveit összesítve — a konventi tagság számát általaiban legalább 9—11 főrtej tehetjük. Az ismert nevek száma, legmagasabbra az 1410-től 1415-ig terjedő szakaszban emelkedik (16 fő). Ezek között azonban a clericu3( chori-kat leszámítva (róluk később még lesz; szó) nem szerepelnek a konvent iskolájának tanulói, noviciusai.

266 A gyakori névazonosság megakadályoz abban, hogy a személyeket minden kétséget kizáróan azonosítsuk, így azután az azonosítások terén csak a név mellett előforduló formulás résziek vizsgálata eredményezhet előrehaladást. A konventi kiküldöttek neve mellett ugyanis, ha szerzetesekről van szó, két formula váltakozik: „fráter N sacerdos" és „regigiosus vir fráter N sacerdos" (ha nem voltak pappá szentelve „subdiaconus" vagy „diaconus"). Ezek váltogatását egyszerű stílusfordulatnak is minősíhetnők. Az a tény azonban, hogy a szekszárdi konvent kiadványaiban először feltűnő nevek mellett a „fráter N sacerdos" formula áll, majd később a név újabb felbukkanásai alkalmával ez „religosus vir fráter N sacerdossá" bővül, arra enged következtetni, hogy finom árnyalati megkülönböztetések érzékeltetésére szolgálhattak. A hiteleshelyek kialakulásának korszakában az; oklevelek írói általában a bencés apátok neve mellé tették ki a „religiosus vir fráter" formulát,

267 és annak feltűnése más szerzetesek neve mellett valószínűleg a fogalom elhalványulásával és annak tekintélyes konventtagokra, (talán tisztségviselt, idősebb szerzetesekre) való kiterjesztésével magyar ázható. A XV. század közepe táján azután már ez az, árnyalati különbség is elmosódni látszik a formulák használatában. Ettől kezdve a „religiosus vir fráter" jelző kizárólagossá vált. Természetesen ez csak feltételezésnek, módszertani hipotézisnek tekinthető mindaddig, amíg más konventek gyakorlatát nem vizsgálják meg tüzetesen e tekintetben is. Néhány XIV. századi szekszárdi kiadványban a következő megjelölést olvashatunk a kiküldött neve mellett: „nostrum hominem ... clericum chori nostri" vagy „litteratum clericum chori nostri". Ez a megjelölés arra mutat, hogy nem szerzetessel állunk szemben, aki azonban valamilyen módon mégis a konventhez tartozik. Ilyenek más konventeknél és káptalanoknál is jelentős számban fordulnak elő. A korábbi szakirodalom nem tulajdonított nagy fontosságot szereplésüknek, jelentőségükre Kumorovitz L. Bernát

268 és Mezey László

269 kutatásai hívták fel a figyelmet. 42