Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Fehér István: Politikai küzdelmek Tolna megyében az első világháború végén • 191

Dr. Fehér István: Politikai küzdelmek Tolna megyében a II. világháború végén* Az utóbbi időben élénk kutatómunka indult meg hazánkban a magyar ellenállási mozgalom feltárása érdekében. Szü'kséges és fontos, hogy népünk hősi küzdelmeit történelmünk e legsötétebb korszakából országos és helyi vonatkozásban is mind teljesebben napvilágra hozzuk. Köztudomású, hogy a második világháború hódító, revizionista, irredenta célja távol állt a magyar nép érdekeitől. A 25 évig tartó Horthy fasizmus utolsó lehelletéig teljes propagandagépezetével tevékenykedett azért, hogy dolgozóinkat félrevezesse a háború céljával kapcsolatban. Minden erőfeszítésével azt akarta bizonyítani, hogy Magyarország jövője csak a fasiszta Németországgal való szövetségben biztosítható, hogy a magyar—német barátság, azaz a magyar és a német uralkodóosztályok barátsága mentheti meg a magyar nemzetet. A széles néprétegekig eljutó hivatalos magyar politika soha nem vonta kétségbe a magyar és a német fasizmus szövetségét, s még az utolsó felvonás előtt is felszínre dobott olyan rendezőt — Szálasa Ferenc személyében —, aki még véresebbé és kegyetlenebbé tette ezt a szörnyű drámát. A 25 éves fasizmus eszmei, ideológiai téren is kétségtelenül komoly hatással volt a magyar nép jelentős részének gondolkodására és cselekedetére. Azonban voltak hazánkban olyanok is, akik világosan látták, hogy ez a fegyverbarátság, ez a szövetség katasztrófába sodorja az országot, s azon fáradoztak, hogy meggyorsítsák e kalandorszövetség felbomlását, hogy elősegítsék a német fegyvereken nyugvó nemzetellenes, népellenes társadalmi rendszer felszámolását. Az ellenállási mozgalom a második világháború utolsó évében több helyen partizánakciókká, fegyveres ellenállássá fejlődött. Bár az is köztudomású, hogy ez a fegyveres ellenállás hatásában, tömegerejében, hadászati, hadműveleti eredményeiben elmaradt néhány szocializmust építő szomszédos ország hasonló mozgalmaitól — nem is beszélve a Szovjetunió legendáshírű partizánharcairól —, azonban a magyar ellenállási mozgalom sokrétűsége, szerteágazó tevékenysége, a fegyveres és fegyveres akciók nélküli hétköznapi hőstettei jogosan követelnek helyet haladó hagyományaink sorában. Az ellenállási mozgalomban résztvevő tömegek, csoportok vagy egyének résziben ösztönösen cselekedtek. Ahova eljutott az illegális Kommunista Párt hatása, ott a mozgalom tudatossá, esetenként eredményesebbé is vált, mint ahol hiányzott a Kommunista Párt irányító, vezető, szervező ereje. A Kommunista Párt irányításának hiányában a mozgalom és különböző akciói nem *A tanulmány a szerző „Haladás és reakció küzdelme Dél-Dunántúlon 1944—47 között" című készülő kandidátusi disszertációjának egy részlete. 191