Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Fehér István: Politikai küzdelmek Tolna megyében az első világháború végén • 191

emelkedtek a tudatosság fokára, de objektív hatásukban — a fasiszta rendszer gyengítésében — így is figyelemre méltó eredményeket értek el. Mivel népi demokratikus forradalmunk jellegében antifasiszta, antifeudális, antikapitalista és demokratikus volt, az ellenállási mozgalmak vagy akciók is forradalmunk előfeltételeinek tekintendők, még akkor is, ha azok távlatokban nem a szocializmusért harcoltak. A munkáshatalom megteremtésének, a szocializmus győzelmének elengedhetetlen előfeltétele volt hazánkban a fasizmus leverése, a magyar és a német fasiszta fegyverbarátság felszámolása. Az ellenállási mozgalom Önmagában még nem feltétlenül forradalmi mozgalom. Forradalmivá teheti az e mozgalmat vezető marxista párt, amennyiben az ellenállási mozgalom győzelme után, a fasizmus leverése után továbbviszi a mozgalmat a társadalmi átalakulás útjára. Az ellenállási mozgalomban nemcsak kommunisták vettek részt, hanem különböző világnézetű és különböző politikai állásponton álló csoportok és személyek, akiknek nem volt céljuk a társadalmi átalakulás, hanem „csak" a fasizmus rémuralmának megszüntetése. Mivel ez utóbbi a kor kulcskérdése volt, az ellenállási mozgalom történetét kutatni annyit jelent, mint kutatni népi demokratikus forradalmunk előfeltételeinek létrejöttét. Népi demokratikus fejlődésünk néhány alapvető kérdéséről nagyon tartalmas és hasznos viták zajlottak le az utóbbi évek folyamán folyóiratokban és különböző tanácskozásokon. E viták azonban sokkal eredményesebbek lehettek volna, ha a vitatkozó, érvelő felek a nagy általánosságok mellett a konkrét történeti kutatások eredményeivel jobban tudták volna bizonyítani álláspontjukat. E viták további fejlődésének, s végül a helyes marxista értékelés megszületésének egyik alapvető előfeltétele a részletes, alapos kutatómunka, a tények feltárása országos és helyi méretekben, s ennek alapján lehet létrehozni az egész országra érvényes szintézist. Köztudomású, hogy hazánk gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésében az általános jellemzők mellett lényeges különbségek mutatkoznak az egyes országrészek között. A történésznek az is fontos feladata, hogy bemutassai ezeket a különbségeket, sajátosságokat, s rámutasson, ezek alapvető okaira. A Tiszántúlon, különösen a Viharsarokban a dolgozó nép nagyobb forradalmi hagyományokkal rendelkezett a második világháború utolsó évéig, mint Tolna megyében. Ennek okai ismertek. De a különböző fejlődésbeli eltérések okai között találjuk a lakosság nemzetiségi összetételét is, amely ha nem is alapvetően, de lényegesen befolyásolta az adott tájegység politikai, ideológiai, sőt társadalmi fejlődését is. Az adott országrész vagy tájegység lakosságának nemzetiségi megoszlásánál is különösen döntő volt a második világháború folyamán, hogy a nemzetiségiek közül melyik játszotta a fő szerepet, a nemzetiségiek hogyan vettek részt a haladás és a reakció világméretű, országos harcában, a német fasizmust támogatták-e vagy antifasiszta magatartásukkal és tetteikkel a haladást szolgálták-e. Nyilvánvaló, hogy Tolna megye politikai harcai a második világháború folyamán sem lehettek elszigeteltek az országos harcoktól, de különösképpen nem a szomszéd megyékétől. Ahhoz, hogy e politikai küzdelmek alapvető mozgató rugóit, okait és hatását feltárjuk, feltétlenül túl kell tekintenünk a megye határán, és a szomszéd megyék fejlődéséhez szorosan kapcsolódva, az eseményeket és jelenségeket összefüggésükben, kölcsönhatásukban vizsgálva közelíthetjük meg az igazságot, s ezen a réven igyekezvén elkerülni a provincializmus veszélyét. E három megye második világháború alatti politikai harcainak egységes vizsgálatát nemcsak a nagyrészt volksfoundistává lett német lakosság haladásellenes, fasiszta magatartása teszi indokolttá. Baranya, So192 1