Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)
Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139
mondjuk — az ilyen kaliberű diplomáciai bölcsesség és felelősségérzés, hogy nem vezetett volna Breszt-Litovszlzig, s hegy mindazok eljöveteléhez amik ma a békereményeket reálisokká teszik, igenis kellett Esterházy, Wekerle, Batthyány és a többiek által vallott demokratikus elvek uralomra jutása, sőt kellett a Károlyi maga szélsőséges elveinek illetékes helyeken való hallhatóvátétele: azt a leghatározottabban állítjuk". 312 Ehhez a cikkrészlethet szükséges egy-két megjegyzést fűzni: A cikkíró komplikált kifejezési módja megnehezíti mondanivalójának megértését. Kétségtelen, hogy Tisza és kormányának háborús felelősségét határozottan és helyesen megállapítja. Az is érdeme, hogy a sok név között legutoljára, de nyomatékkal Károlyi és pártjának haladó szellemű politikáját a cikkíró korának szűklátókörű szemléleténél sokkal nagyobb éleslátással a helyére teszi. Abban viszont téved, hogy Tisza, Esterházy és Wekerle kellettek az orosz különbéke létrejöttéhez. Az orosz különbékét egyedül és kizárólag az uralomrajutott szovjet hatalom akarta és áldozatvállalással meg is valósította. Tisza és felsorolt társai, talán az egyetlen Károlyit kivéve, a szovjettel kötött különbékét tartották az utolsó lehetőségnek, hogy a rossz véggel fenyegető háborúból osztályukat és uralmukat kivezessék. Ettől a menthető tévedéstől eltekintve a cikket igen bátornak és helytállónak kell tartanunk. A békekötés megnyitotta az oroszországi idegen hadifoglyok részére a hazavezető utat. A magyar kormány tudta, hogy ez egyet jelent a munkáshatalom programjának tömegméretű terjesztésével. Közlik a bolseviki eszmék terjesztését célzó orosz lapok jegyzékét és ezek nyomozását, kutatását rendelik el. 313 Ezzel az intézkedéssel nem tudják elejét venni, hogy a hazatérő magyarok százezrei ne hozzák magukkal a munkáshatalom uralomraj utasának emlékeit. Az első hazatérők már itthon ünneplik a május 1-ét. A munkásság ünnepét 1917-ben engedte a kormány megünnepelni, 1918-ban szintén engedik az ünnepség megtartását, de mivel a kormány nem rendelkezik karhatalmi erővel, utasítja a főispánokat, hogy a rend fenntartásáért a szervezőket tegyék felelőssé. 314 A hazatérő hadifoglyok problémája két okból is nagy figyelmet érdemel. Elsősorban az orosz fogságba került magyar katonák nagy létszáma miatt, melyet a szakirodalom félmillió főre tesz. 315 Másrészről pedig, mert nemcsak a monarchiabeli Magyarország, hanem a Horthy-Magyarország kormánya is nagy figyelemmel foglalkozott az Oroszországból hazatért hadifoglyokkal. A Tolna megyébe hazatért volt orosz hadifoglyok számáról pontos adat nem áll rendelkezésünkre. 1922-ben a kormány összeíratta, hogy az orosz fogságba esett katonák közül kik nem tértek haza. A megyében 395 személyt jelentettek be. 316 Ugyancsak nyilvántartásba vették azokat, akik szabályszerű leszerelő iratokkal nem rendelkeztek, ezeket ugyanis illegálisan hazatérteknek és megbízhatatlanoknak tartottak. A nem egészen pontos összeírás szerint ezek száma is 400 körül van. 317 E két adatból jogosan következtethetünk arra, hogy megyei viszonylatban is több ezerre tehető az Oroszországot megjárt I. világháborús katonák száma. A Horthy-rendszer felmérése szerint ezek 69,6%-a „politikailag megbízhatatlan" volt. 318 Az Oroszországban levő idegen hadifoglyok sorsa a Monarchiában levő orosz foglyok sorsához hasonlóan alakult. Ott is a fellépő munkaerőhiány pótlására a cári kormány a hadifoglyokat munkába állította. Az idegen katonák kapcsolatba kerültek az orosz munkássággal és parasztsággal és természetesen megismerték a munkásmozgalom célkitűzéseit és részt vettek a munkáshatalom megvédésében. 319 178
