Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

A népek napról-napra jobban belátják, hogy tőkéspénzeseik és kormányaik megcsalják őket. A háború mindkét oldalon gyarmatok rablásáért és a gyenge nemzetek megfojtásáért folyik. A tőkepénzesek a háború révén hihetetlen módon meggazdagodnak. Azon szocialisták, szindikalisták és anarchisták, akik ezen háborúban saját kormányaikat támogatják, egyenesen ellenségei a munkásosztálynak. Hasonlóan alkalmatlan képviselői a munkások érdekeinek azon szocialisták, akik a munkásoknak csak édeskés szavakkal szónokolnak a békéről, amint ezt Konduet-ek Franciaországban, Kautskyék Németországban és Turati-féle emberek Olaszországban teszik. Ezen hősei a béke mámorának önmagukat és a munkástömegeket ámítják, a szűziességet prédikálják a bordélyokban, elpalástolják azt az elemi igazságot, hogy egyenesen lehetetlen egy félig-meddig demokratikus és állandó békét elérni, mielőtt a jelenlegi kormányok és a polgári osztály meg nem buktattatnak. Tanácsoljuk minden proletárnak, minden dolgozó férfinak és nőnek, hogy béke föltételeinket figyelembe vegye: 1. Mondjátok meg a népeknek az igazat, azaz ostorozzátok saját kormányotokat és polgári osztályotokat és azok rabló politikáját, a háború előtti és alatti gazságaikat, tárjátok fel kormányaitok titkos szerződéseit stb. Ez a béke eléréséhez ezerszer többel fog hozzájárulni, mint általában a jó békéről való édeskés szónokiások. 2. Csak is egy forradalom által érhető el valóban demokratikus és állandó béke. Szocialisták, világosítsátok fel erről a munkástömegeket, összes hadviselő népek katonái, kövessétek Liebknecht Károly tanácsát: „Eresszétek le fegyvereteket, fordítsátok azokat saját kormányotok ellen" még ha, — mint Liebknecht Károly — fegyházba kerültök is. A lefegyverezett munkástömegeknek a katonai-bürokratikus államgépezetet szét kell rombolniuk, meg kell buktatniuk a saját kormányukat és elfogniuk a polgári és katonai hatóságot; a fegyveres munkásságnak kormánnyá kell válnia, mint amilyen 1871-ben a párizsi „Commune" és az 1905-ben Oroszország néhány városában a „munkásképviselő tanácsok" voltak. A munkás kormánynak ki kell minden bankot és nagy üzemet sajátítaniok, a nemzetgazdaságot a dolgozók és kizsákmányoltak érdekében épp oly eréllyel kell szervezniök, m,int amilyennel a polgári kormányok megvalósítják a polgári szolgálat kötelezettségét és más efféléket, a tőkepénzesek érdekében. 3. Felszabadítása az összes gyarmatoknak, melyeknek új szétosztásáért folyik jelenleg a háború. Felszabadítása minden kis és gyenge nemzetnek. Ezeknek felszabadítását a polgári osztályok és azok kormányaitól várni annyit jelent, mint félrevezetni a népeket. A győzedelmes munkásság ezen kérdést néhány óra alatt lenne képes megoldani. Az elviselhetetlen drágaság, a néptömegek kiéheztetése az összes országokban, a jelenlegi rablóháború növekedő megismerése, a milliárdok százaira növekvő terhe a hadiadósságoknak, ez mind előkészítette a teret a mi béke feltételeinkre. Vájjon az összes népek munkásai nem tanulták-e meg a fegyvert forgatni, nem közeledtek-e a lövészárokban sorban munkások és parasztok és nem az otthon hátrahagyott családok éhenhalásáról folyik-e a szó? Talán azt fogják nekünk felelni, hogy ilyen békeföltételek kivihetetlenek, mert az egymással hadat viselő országok katonái között a megegyezés nem lehetséges. Ilyen beszéd azonban csak a polgári osztály hívei, vagy olyanok 374