Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

a budapesti lapok híradásai alapján és keretében vehette át.

259 A helyi híranyagot és cikkeket az elsőfokú rendőrhatóság, tehát a főszolgabírák, Szekszárdon a rendőrkapitány cenzúrázták, tevékenységüket konkrét utasításokkal a főispán és a szekszárdi ügyész szabályozta. Az ügyészség mellett működött egy katonai szakértő is, Barthel Rudolf őrnagy, majd alezredes.

260 Már 1917. februárjában a főszolgabírókat figyelmezteti a főispán, hogy vasúti balesetekről, elemi csapásokról és egyéb, a közönség nyugtalanítására alkalmas szerencsétlenségről szóló hírek közlését ne engedélyezzék.

261 Júniusban a sztrájkok közlésére vonatkozó tilalmat a főispán és a szekszárdi ügyész egyszerre adják ki.

262 Ezzel csaknem egy időben az ügyész irányelveket közöl a cenzúrával kapcsolatban. E szerint minden, a hadviselés érdekeivel összeférő közlemény, a kormány intézkedéseit bíráló írások is megjelenhetnek. A hadviselés érdekeinek betartását viszont szigorúan megköveteli. Azt, hogy melyek a hadviselés érdekeit érintő kérdések, a Vázsonyi által aláírt rendelet határozza meg. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a szorosabb értelembe vett hadviselés, a külpolitika, a központi hatalmak céljaira és nemzetközi kapcsolataira, a hadifoglyokra, a királyra és családjára és a magasrangú vezető személyiségekre vonatkozó hírek. Ide tartoznak még a fontosabb közellátási kérdések és bizonyos mértékig a nemzetiségi kérdés is.

263 Ügy látszik, a cenzorok munkája nyomán az újságok túl sok fehér folttal jelentek meg, mert augusztusban a főügyész megengedi, hogy a nem országos jelentőségű bűnügyekről akkor is hírt adhatnak az újságok, ha azt nemzetiségiek követték el, vagy ha a hadviseléssel is kapcsolatosak.

264 A forradalmi munkásmozgalom fellendülése folytán 1918. januárjában a szekszárdi ügyész elrendeli, hogy „bármely magyarországi munkásmozgalomról, sztrájkokról, tüntetésekről hírek közlése sajtó útján tilos és személyes felelősség mellett megakadályozandó" .

Ze5 Ennek a rendelkezésnek eredménye, hogy a helyi lapok 1918. január 18—20 közötti nagy tömegsztrájkról híreket egyáltalán, vagy csak egész későn közöltek. Rövidesen kiderül ennek tarthatatlansága és kétélüsége, mert január végén táviratilag engedélyezi az igazságügyminiszter, hogy a budapesti és bécsi munkásmozgalmak eseményeiről a pesti lapok híreinek keretén belül a vidéki lapok is írhatnak.

266 Az ügyész újabb tilalmai a vasutas szakszervezeti mozgalommal a katonai bűncselekményekkel, a statáriális kivégzésekkel kapcsolatban rendelkeznek.

267 Ennek alapján érthető, hogy a közelben történt pécsi katonai lázadásról a helyi lapok hírt nem adhattak.

268 Az elterjedt hírek viszont arra kényszerítették az ügyészt, hogy a lapokat cáfolatok közlésére utasítsa. Azt kívánja, hogy a kedvezőtlen olaszországi eseményekkel és a királynéval kapcsolatban elterjedt hírek valótlanságáról az újságok írjanak.

269 Egyik utolsó tilalom a cattaroi tengerészlázadásról és a Gallilei Kör ellen indított perről szól, ezekről is csak a hivatalos közlemények publikálhatók.

270 E rendelkezések folytán mindkét helyi lapban igen gyakran meg lehet találni a cenzúra kezenyomát.

271 Érdekes megfigyelni, hogy a tavaszi orosz polgári forradalom kitörése idején, valamint a Breszt—Litovszk-i béketárgyalások után több munkája volt a cenzornak, mint egyébként.

272 Az újságcikkek rendeletre kialakított hangja mögött érezhető a király de főleg a királyné iránti bizalmatlanság. Ennek a bizalmatlanságnak több oka volt. 1918-ra már köztudott, hogy a nemzetiségek vezetői nem elégszenek meg a nemzetiségi kérdés országon belüli rendezésével, hanem a csehek, szerbek és horvátok önálló államot akarnak alapítani, a román nemzetiségűek pedig Romániához kívánnak csatlakozni. A bécsi körök tárgyalást kezdtek a csehek 171