Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

képviselőivel. A magyar közvélemény a dualizmus elveire hivatkozva sérelmezte ezeket a tárgyalásokat. Bizalmatlanságra az adott okot, hogy IV. Károly felesége, Zita, Bourbon-Pármai hercegnő volt, testvérei az antant oldalán harcoltak. 1917-ben Károly sógorát, a belga hadseregben szolgálatot teljesítő Sixtus herceget bízta meg, hogy nevében a különbéke lehetőségeiről a francia kormánnyal kezdjen tárgyalásokat. Ez az akció 1918. tavaszán került nyilvánosságra és a németbarát, soviniszta beállítottságú vezető és középrétegek Zita befolyását látták az akcióban. Valójában az, hogy a császár béketárgyalásokkal próbálkozott és ezzel a háború okozta nyomorúságot meg akarta szüntetni, pozitívumként ítélhető meg. Nem vezethetett azonban célra a kísérlet. Elsősorban azért, mert az antant vezető körei már ekkor megegyeztek a későbbi úgynevezett kis-antant létrehozásában és nekik kedvező békefeltételekben, másodsorban azért, mert a Károly-féle békeajánlat tulajdonképpen a Monarchia ígéreteit Németország által teendő engedményekre korlátozza és a Monarchia integritását ennek árán akarta megmenteni. A „Közlöny" 1918. július 28-i számában „Az álhírek terjesztői ellen" című cikkben szól a királyról és feleségéről elterjedt hírekkel kapcsolatban. Hivatkozik arra, hogy a belügyminiszter rendeletet adott ki ezekkel a rémhírekkel kapcsolatos állásfoglalásra és közli is a kiszabható büntetéseket.

273 A Sixtus-levél nyomán már olyan hírek terjedtek el, hogy Zita Gödöllőn van internálva.

27

* Az ilyen hírek ellensúlyozására a megyei törvényhatósági bizottság fentről jött kívánságra hódoló feliratot terjeszt az uralkodói pár elé.

275 Az osztrák kormány és a cseh nemzetiségiek között folyó tárgyalások élesen tiltakozó cikkeket váltanak ki és ezekből az írásokból tudja meg nyilvánosan a közvélemény, hogy a nemzetiségiek Magyarország határainak megváltoztatására törekszenek. Mindkét párthoz tartozó lap az osztrák kormányzatot vádolja az együttműködés megsértéséért.

276 A „Közérdek" a bizonytalanság és az útkeresés elméleti kérdéseit egész világosan tárja olvasói elé.

277 Ilyen körülmények között gyakran kerül előtérbe, hogy a magyarságnak a központi hatalmak érdekében kell szűkölködnie. Windischgrátz miniszter 1917. márciusában kénytelen arról nyilatkozni, hogy a rekvirálás sem a csehek, vagy osztrákok és németek részére történik.

278 Ugyanezt teszi egy év múlva Szterényi

279 és 1918. áprilisára már annyira megbillen a „dualizmus egyensúlya", hogy a cenzor nem húzza ki a „Közérdek" „Rekvirálás" című cikkét, mely nyíltan megírja, hogy a magyar paraszt havi 40 dekás zsíradagja mellett műveli földjét és terményét elviszik a Monarchia többi országába. Ugyanakkor Magyarországon egy ruha 1000 korona, egy cipő 3—400 korona, Bécsben és Prágában lehet ruhát kapni 200 koronáért, cipőt 100—120 koronáért.

280 Egy megmaradt bizalmas irat fényt vet ennek a függésnek egy másik vonatkozására. A közös hadügyminiszter utasította a katonai hatóságokat, hogy az összes folyamatban lévő magán- és középítkezést szüntessék be és a felszabaduló hadköteles munkásokat sürgősen irányítsák Ausztriába. A magyar kormány az alispánoknak utasítást ad, hogy hivatkozzanak az építkezések beszüntetése és a munkások elvonása által bekövetkezendő károkra és hátrányokra, a munka beszüntetéséhez ne járuljanak hozzá és a belügyminiszternek tegyenek jelentést. Ezt a rendeletet az Esterházy-kormány adta ki és érdekes egybevetni, a már korábban ismertetett német gyermekek üdültetési ügyével.

231 Az első békeajánlattól eltelt időben a Monarchia válsága tovább éleződik. Az állami élet szinte minden vonalán csődöt mondanak a kormány rendelkezései, mert azok a szegények és vagyontalanok érdekeit háttérbe szorítják. Amennyire az ellentétek kiütköznek az egyes társadalmi osztályok között, 172