Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

elkerülése oéljábál arra vonatkozóan is intézkedett a Bizottmány a megyéhez küldött leiratában, hogy az önkéntes nemzetőri zászlóaljak katonái teljesen egyforma összegű zsoldot kapjanak a honvédekével.

130 1848. novemberének második felében újabb nemzetőri mobilizációra került sor a megyében. Ugyanis Perczel Mór tábornok letenyei főhadiszállásáról arra kérte Tolna megyét, hogy a Muraközben operáló csekélyebb serege kiegészítése céljából december hő 1-ére két jól felszerelt és felfegyverzett, továbbá 15 napi élelemmel ellátott nemzetőri zászlóaljat összpontosítson Ozorán, ahol az további rendelkezésig táborban legyen. Kéréséire a megyei állandó bizottmány az éppen Szekszárdon szállásoló 41. honvédzászióaljat vezényelte Ozorára. Ezen félül a még kívánt két nemzetori zászlóaljat az ozorai, pincehelyi, tamási, nagyszokolyi, iregi, tótlkieszi és felsőnyéki nemzetőrök soraiból rendelte alakítani, még pedig olyképpen, hogy azok fegyverben állandóan gyakorlatozzanak és indulásra minden órában készen álljanak. Ozorára irányította ezenfelül a megyei bizottmány az Eszékre indulóban volt lovascsapatot is, amelynek kiszemelt parancsnoka, Csapó Vilmos ezredes gondoskodott az összpontosított gyalog- és lovasalakulatok hiánytalan felszereléséről és ellátásáról. A 3 ágyúból álló megyei tüzérütegét ugyancsak Ozorára irányították és a szükséges lőszer igénylése és beszerzése céljából Mehrwerth Ignácot Pestre küldték ki. Az ágyuk vontatásához szükséges 16 erősebb ló és szerszám megvásárlására Szévald István várkapitányt ós Szeniczey Ferenc nemzetőrségi kapitányt utasították.

131 A lovascsapat tehát még nem indult el Eszékre, a 41. honvédzászlóalj tisztjei pedig nehezményezték a zászlóaljnak Ozorára való indítását, mert szerintük az még nem volt rendesen felszerelve, éppen ezért arra kérték a megye alispánját, járjon közbe a kormánynál, hogy az tekintsen el a kiindításuktól.

132 A zászlóalj legénységié 72 ©gyén kivételével teljesen gyenge ruházattal rendelkezett, úgy hogy télvíz idején semmiképp sem volt táborba indítható. A megyei alispán halasztást kérő felterjesztésiének ellenére a kormány úgy rendelkezett, hogy „a megyei bizottmány a zászlóaljat sürgősen ruházza fel, a zászlóalj parancsnokságát pedig arra utasította, hogy mihelyt csak egy század is tökéletesen felruházva és felfegyverezve lesz, az tüstént Perczel Mór táborába indítandó".

133 Végeredményben azonban erre nem került sor, mert Perczel Mór november 23-án arról értesítette a megyét, hogy az ellenség a Muraközből kitakarodott, így neki egyelőre csapaterősítésire nincs szüksége.

134 Az 1848. év végén a szabadságharc sikerében reménykedve még lelkesen folyt az önkéntes nemzetőr és honvéd csapatok kiállítása, utánpótlása és felszerelésié a megye részéről. Az Országos Honvédelmi Bizottmány november 27-i rendelkezése alapján a lovasezredek kiegészítése céljából a megyében lévő tartalék századoknál az újoncok és a lovaik betanítására Földváron és Ozorán lovardát rendeztek be.

135 Közben Csányi László kormánybiztos értesítette a megye alispánját, hogy egyes nemzetőri csapatok szolgálati ideje lejárt, ezért azok tőle hazabocsátásukat sürgették, mivel tudták azt, hogy a leváltásukra jövő újoncok már a háború egész idejére vállalták a szolgálatot, ő azonban a lelkes tolnai csapatnak, amely vitézségének többször is tanújelét adta már — írta a levelében — e fontos pillainatokbani elhatározását a hadseregre, s a hazai ügyre nézve tetemes veszteségnek tslkinti, így közbevetette magát és szerencsés volt kieszközölni még 14 napi táborban való maradást. Oly feltétellel egyeztek ebbe bele a nemzetőrök, ha járandóságaiknak egy része hon levő családtagjaiknak a megye által még hazatértük előtt kifizettetik és ha Tóth Ist9 Tanulmányok Tolna megye történetéből. 129