Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

"hogy a herceg nem. állt a magyar ügy mellé. Ozorával kapcsolatban talán érdemes megemlékezni még arról, hogy a sárszentiőrinci községházon sokáig, még az 1870-es években is, őriztek egy régi magas-dobot, amelyet állítólag egy sárszentlőrinci, 20 évet kiszolgált veterán ezreddobos hozott ) íagával Olaszországból, ahol katonáskodott és Ozoránál azon verte a marsokat.

116 A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban is látható egy ilyen 1848-as magasdob, amely Tevéiről került a múzeum, birtokába. A helyzet Ozora után. Jellasics seregének az országból történt kivonulása és a Roth-féle tartalékhadának ozorai lefegyverzése után a Dunántúlon nagyobb létszámú fegyveres erő együtt tartására már nem volt szükség, ezért a népfelkelést megszüntették és a felkelt népet hazabocsátották. Csupán a mobilizált önkéntes nemzetőrök egy-egy zászlóalja maradt továbbra is szolgálatban Moga altábornagy, illetve Perczel Mór seregében, akit Ozora után tábornokká nevezett ki az Országos Honvédelmi Bizottmány. A felkelt népre már nem volt szükség, ez kitűnik Kossuth Lajosnak Csányi kormánybiztoshoz az ozorai fegyverletétel után intézett leveléből is, amelyben többek között akként rendelkezett, hogy „Beck major mintegy 600 rendes katonával a Landsturmmal, (nemzetőrökkel) egy svadron lovassággal menjen vissza a tolnai és baranyai vidékekre új horvát beütés megakadályozására. A rendelkezést Beck Moga vezér úrtól kapja, egyébként Beck használhatja az elfogott ágyukat."

111 De alighogy megtörtént a népfelkelés hazaibocsátása, az Országos Nemzetőrségi Tanács október 8-án már ismét utasította a megyét, hogy jól felfegyverzett, tehát puskával is ellátott nemzetőröket gyorsan a Dunán átszállítva indítson útba a verbászi tábor felé Zomborba, hogy ott a Mayerhoffer vezérlete alatt előnyomuló ellenséggel szembeszállhassanak. Mayerhoffer ugyanis Borgojev és Karlovác közt már átkelt a Dunán,

118 A megyei állandó bizottmány a rendelet kézhezvétele után azonnal, még október 10-én, felszólította a fő- és alszoilgabírákat, hogy járásuk területéről a lehető legrövidebb időn, belül, legkésőbb azonban október 16. napjáig, a nemzetőrségek soraiból erős, egészséges, hadjáratra alkalmas egyénekből alkotott csapatot állítsanak össze ós azt Szekszárdra Csapó Vilmos, ezredes rendelkezésére küldjék. Az Ozoránál szerzett fegyvereket az illetőknek magukkal kellett vinniük, vagy pedig a kiállított csapat rendelkezésére bocsátaniuk. Tekintve, hogy a megyei pénztár kiürült, a kormány 500 pangőforinitoit küldött a költségekre. Megengedte, illetve elrendelte a megyei bizottmány, hogy azokban a helységekben, ahol a nemzetőrség rendezetlensége miatt a kiállítási nehézséggel járna, a katonaiállítás, — mely időközben az általános népfelkelés alatt fel volt függesztve — annak megszűntével most ismét a rendes mód szerint történjen. A kiállítandó katonaság, illetve mozgó nemzatőrsereg létszámát ezúttal is 2074 főben állapította meg a bizottmány, vagyis ugyanannyiban, mint az előző két alkalommal a bácskai táborba irányított seregét. A helységenkénti kivetés is természetesen az előző kivetési mód szerint történt. A jelentkező tiszteket is Csapó Vilmoshoz kellett utasítani. „A bevonulók meleg ruhával és jó lábbelivel lássák el magukat" — fejeződött be a megyei bizottmány rendelkezése.

119 Tolna megyének rövid időn belül immár harmadízben kellett volna nemzetőri sereget kimozdítania és küldenie Bácskába. Erre a harmadik mobi126