Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

lizációra azonban már nem került sor. Az Országos Honvédelmi Bizottmány ugyanis a megye főispánjához október 13-án küldött leiratában a sereg elin­dítását nem tartotta szükségesnek, miközben „szíves örömmel" vette tudomá­sul a főispánnak az ozorai fényes diadalról felterjesztett jelentését. „Elismerés és köszönet a főispánnak — szólt a leirat — a nemzetőrség és népfelkelés ren­dezésében kifejtett buzgó és eredményes tevékenységéért. Elismerés és köszö­net Csapó Vilmos őrnagynak és mindazon nemzetőröknek, kiknek közremun­kálása által a fényes diadal kivívatott. Juttassa ezt a főispán mielőbb tudtára, mentől nagyobb nyilvánossággal és illő ünnepélyességgel a tolnai derék nem­zetöröknek azon megnyugtató nyilvánítás mellett, hogy miután Mayerhoffer, ki ellenállásra találván a Dunán, oly hirtelen vonult vissza, hogy kiindíttatá­suk többé nem kívántatik, s így további rendelet vételéig gazdasági gondjaik elintézésének fekhetnek, úgy azonban, hogy a Haza, s a Nemzet honszerete­tükre és vitézségükre, ha arra szükség lesz, újból számít." A kötelező katona­állításit azonban a rendelet szerint is folytatni kellett. 120 Az ozorai fegyverletétel után a megyének már csak a dunántúli moz­gó nemzetőrség párendorfi táborában és Bácskáiban a verbászi táborban vol­tak önlkéntes nemzetőrgégi zászlóaljai. Igazolja e megállapításunkat egyrészt Kosztolányi Móricnak, a dunántúli mozgó nemzetőrség parancsnokának, a tolnai 3. számú önkéntes zászlóalj parancsnokához intézett és a megye veze­tőségének másolatban megküldött levele, amelyet a Pozsony melletti Kálvária­táji táborból keltezett, 1848. november hó 10. napján. Ebben a levelében Kosz­tolányi a táborban lábrakapott szökések megakadályozása céljából kérte Tolna megyét is, fogassa el és kísértesse vissza haladéktalanul a táborba a területén felkutatott és elfogott katonaszökevényeket. 121 Állításunk mellett szól más­részit a bácskai táborban levő 6. tolnai önkéntes nemzetőr zászlóalj parancs­nokának, Szabó őrnagynak a megye alispánjához október 18-án intézett az a kérése is, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány rendelkezése értelmében a zászlóalj kiegészítése céljaiból 162 egyént mielőbb küldjön a verbászi táborba. 122 Az önkéntes nemzetőri zászlóaljaknak az 1848. év őszén honvéd zász­lóaóljakká történt átszervezésével a honvédzászlóaljak száma 12-vel szapo­rodott. 123 Az átszervezés a legtöbb esetben az alakulatok kérelmére történt, bár tudták, hogy a katonai szolgáilat a részükre most már néni 6, vagy 12 hónapot, hanem 4 esztendőt fog jelenteni. így alakult meg a tolnai nemzet­őrökből a 46. honvédzászlóalj. 124 Az átszervezés során valószínűleg a páren­dorfi, felső-táborban tanyázó tolnai önkéntesek 3. zászlóalja kapta a 46. szá­mot. A zászlóalj 6 századból állott és az átszervezés akként történt, hogy elő­ször a meglévő állományból a 19—20 és 21 éveseket rendes honvédekké avat­ták, ami annyit jelentett, hogy azoknak a váltására már nem kerülhetett sor a háború folyamán. Az első századból 59, a másodikból 62, a harmadikból 107, a negyedikből 34, az ötödikből 58 és a hatodikból 49, összesen tehát 369 ilyen korú nemzetőrt minősítették át honvéddé. Visszamaradt az idősebb korosz;­tályból önként 294 egyén, így a zászlóalj mielőbbi kiegészítésre szorult. 125 Ugyanilyen módon szervezték át a bácskai, alsó táborban lévő 6. nemzetőr zászlóaljat is. Ennél a mutatkozó hiány kiegészítésére kérte a parancsnok a 162 főnyi pótlást a megyétől. Csapó Vilmos a kívánt létszámú csapatot októ­ber 27-én indította útba Szekszárdról Szépligeti János megyebeli nemzetőrségi főhadnagy vezetésével. 126 Szekszárd székheüilyal közben megalakult az első tolnai rendes hon­127

Next

/
Thumbnails
Contents