Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

magának egy paripát is választhasson. Utasította egyben a pénzügyminisztert, hogy egyes tolnai nemzetőrök megjutalmazására 40 aranyat fizettessen ki Csapó ezredes kezeihez. Kiss Miklós nemzetőrségi őrnagynak pedig meghagyta, hogy az elfogott horvát tiszteknél talált 4050 pengőforintból 2000 forintot a pénzügyminisztériumba fizessen be és ezt az összeget a minisztérium Pincehely mezővárosnak utalványozza ki, hogy ez a helység kárpótolva legyen a Roth által rá kiszabott hadisarcért. Kis Miklós őrnagy valószínűleg ekkortájt mint hadbiztos-tiszt teljesített szolgálatot, így kerülhetett hozzá a horvát tisztektől elvett összeg. Megbízta továbbá az O. H. B. Nádassy Sándor ezre^dest, hogy a tolnai nemzetőrök segedelmével kivívott dicsőséges ozorai győzelem emlékéül ugyanazon nemzetőrök zászlójára szalagot készíttessen ezzel a felírással: „Ozora, október 7. — 1848". Ezt a szalagot azonban 1850. június 15-én az akkord császári-királyi megyefőnök, mint ,,történelmi jelentőséggel bíró forradalmi jelvényt" elküldte báró Gehringernek, aki ekkor mint helyettes vezette a magyar helytartóság ügyeit. Mindezeken kívül a tolnai nemzetőröknek még 3 darab háromfonitos ágyút is. adományozott a Bizottmány, mindegyikre fel vésetve: „Emlékül az ozorai-diadalért!" A hadügyminisztert egyidejűleg az ágyuk mielőbbi elküldésére utasították.

112 A miniszter azokat hajóval szállíttatta Tolnára, ahol nyolc napig őrizték az oda juttatott kincset. Tolnáról az odasereglett nemzetőrök egészen Szekszárdig kísérték a virágokkal feldíszített ágyukat. Szekszárdom a vámháznál Csapó Vilmos ezredes 6 század nemzetőrrel várta a Tolnáról elindult menietet és onnan a szekszárdi közönség kíséretében a vásártérre vonultak, ahol Gaidasik káplán misét mondott. Annak végeztével Sztankovánszky Imre főispán méltatta a tolnai felkelőket ért kitüntetés jelentőségét. Befejezésül a négyszögben felállított nemzetőrök és a három ágyú háromszoros; díszlövéssel adózott a haza békéjének, üdvének és a nemzet dicsőségének. Az ágyuk átvétele után Csapó ezredes javaslatára a megye Tilkovszky Bélát, Ágoston Károlyt és Pap Áront vezényelte Pestre tüzérségi kiképzés céljából. A vezényeltek október 30-án indultak útnak, kiképzésük körülbelül másfél hónapig tartott, december 29-én Tilkovszky Bélát hadnagyi ranggal már ki is nevezte

1 a megyei állandó bizottmány a három ágyúból álló megyei tüzérüteg parancsnokául. Egyben a tüzérek részére 30 katonaköpenyt is készíttetett.

113 Az ágyukat, amelyek közben az eszéki vár védelmét is szolgálták végül is 1850. évben a császári katonai parancsnokság visszaadta a horvátoknak, „mint jogos tulajdonosoknak". Különös elismerését és köszönetét fejezte ki az Országos Honvédelmi Bizottmány az Ozoránál kifejtett kiváló tevékenységükért örffy mérnöknek, Heribán megyei ügyésznek és Csákány nyugalmazott kapitánynak, akinek nyugdíja mellé még 120 pengőforint évi pótdíjat állapított meg.

114 Görgey Arthur, a későbbi fővezér is dicsérőleg emlékezett meg a tolnai felkelőkről és nemzetőrökről, pedig ő általában nem sokra becsülte katonai szempontból a nemzetőrök harci értékét. „Harci értékük kevés volt — írta — de voltak kivételek, mint a tolnai nemzetőrök és népfelkelők, akik nem ijedtek meg Roth tábornok 9000 emberétől."

115 A fegyverletétel után a felkelők kevésbé fegyelmezett része szeretett volna a fegyverekből és egyéb felszerelési dolgokból zsákmányolni, de a tisztek mégis annyira tudták őket fegyelmezni, hogy mindössze csak néhány tiszti sátrat fosztottak ki és egy-két puskát vittek el magukkal „emlékbe"'. Az Eszterházy-uradalom gyánti-pusztá járói ellenben mintegy 2000 birkát rekviráltak maguknak és azt az élelmezésükre fordították. Tettüket azzal indokolták, 125