Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

gyalásra Csapó szeméyesen ment el, annak eredményeképp Roth és serege neki feltétel nélkül megadta magát. „A megadás megtörténvén, a többi feltételeket Perczel Mór ezredes úr kötötte meg." így adta elő Csapó a megadás történetét.

107 Perczel Mór viszont az Osszágos Honvédelmi Bizottmányhoz intézett jelentésében az előzetes megadásról egyáltalában nem emlékezett meg. A fegyverletételről ő a következőket írta a jelentésiében: „Október 7-én hajnalban Dégről seregeim egy részét Görgey őrnagy úr parancsa alatt Szilason át az ellenség jobb oldalának a megtámadására küldvén, magam egyenest az ozorai erdőn keresztül vonulva, arcba kezdem azt támadás alá venni. Mindjének előtt mégis, nehogy hasztalan vér ontassék, miután az ellenség kitikkad,tan és éhesen védelemre ekkor már semmi készületet nem tőn, őt fegyverletételre és megadásra szólítám, ami minden tétovázás és alku nélkül, egy pár szó parancsra megtörtént."

im Valami előzetes tárgyalásnak azonban mégis csak kellett lenniej, amit valószínűleg Csapó folytatott le és ami alapul szolgált a „minden tétovázás és alku nélküli megadásnak." Egyébként is a két tábornok, Roth és Philipovics maga is akként vallott az 1850. évi október 17én ügyükben eljáró osztrák haditörvényszék előtt, hogy Ozoránál Csapónak és nem Perczelnek adták át a kardjukat.

109 Nem tartozik feladatkörünkbe ennek a kérdésnek a vitatása, illetve eldöntése annak, hogy a horvát sereg ozorai lefegyverzésében kié a fő érdem, Perczel Móré-e, aki mint a Rothhadsereg ellen operáló magyar hadtest parancsnoka végeredményében felelősséggel tartozott a hadműveletek sikeres vezetéséért, vagy Görgey őrnagyé-e, aki viszont azzal az érveléssel vindikálta magának az érdemet, hogy az általa készített hadműveleti tervek hozták meg az ozorai sikert és ezeken a terveken Perczel Mói( mint parancsnok, „semmit sem változtatott. Vagy talán Csapóé-e az érdem, aki mint volt hivatásos tiszt, a nenezen fegyelmezhető és kezelhető fékelő hadat együtt tudta tartam ós ügyes manőverezésével, erélyes elszántságával, Ozoránál sikeresen lépett fel a vele először érintkezésbe került horvát sereggel. Erről tehát talán csak annyit, hogy az érdem közös, de általában a győztes sereg vezérének szokták tulajdonítani a sikert. Perczel Mórnak a nemzetgyűléshez küldött jelentése szerint Ozoránál október 7-én fogságba esett 2 generális, vagyis a két vezénylő tábornok, Roth és Philipovics, 3 törzstiszt és mintegy 50 tiszt, továbbá 7500 közkatona és altiszt és végül 12 ágyú a töltésszekerekkel, valamint 5 hadi lobogó. Perczel a tiszteknek meghagyta a kardjai, a két generálisnak viszont ezt nem engedte meg, mivel „őket a magyar nemzet és ország vétkes megtámadásában fŐrészeseknek nyilvánította". A tisztieket Pestre szállíttatta, a legénységet pedig a határig kísértette, ott megfogadtatván velük, hogy a magyar haza ellen többé nem harcolnak, valamennyit haza bocsátotta. A fegyveréket, amelyekből a felkelők egyeseket maguknak tartottak meg, összeszedette és további rendelkezésig őrizet alá helyezte. Dicsérőleg emlékezett meg a tolnai felkelőkről, azok vezéréről, Csapó őrnagyról, aki az;, ellenségnek Ozorán való áttörését meggátolta.

110 Előterjesztéseié az Országos Nemzetőrségi Hadi Tanács Csapó Vilmost ezredessé nevezte ká, amit az Országos Honvédelmi Bizottmány is jóvá hagyott azzal a megjegyzéssel, hogy Csapó járandóságai a régiek maradnak, tehát Csapó tulajdonképpen csak címzetes ezredes lett.

111 Ezt követően az Országos Honvédelmi Bizottmány az 1848. október 15-én tartott ülésében hozott határozatával megengedte, hogy Csapó Vilmos vitézsége és erélyessége jutalmául még a zsákmányul ejtett lóállományból 124