Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

gye határain kívül táborozó egyéb nemzetőrök nagyobb részét is haza rendelte ahol most már komolyan kellett készülni az otthon védelmére. Viczay Adolf már Iregből jelentette az alispánnak, hogy a vezetése alatti két nemzetőr zászlóaljjal Zomborból visszatért, ahol a serege felszerelését Perczel Miklós őrnagynak adta át.

75 Viszont Perczel Miklóst egy 1200 főnyi tolnai önkéntes nemzetőr zászlóaljjal szeptember 18-án már Székesfehérvárott találta István főherceg nádor, amint arról a Batthyány miniszterelnökhöz intézett levelében a következőképp számolt be. „Részemről értesítem önt, hogy ma délután két órakor itt, Fehérvárott megérkezvén, egy pár átvonuló huszárszázadon kívül, mely Veszprém felé megy, más fegyveres erőt nem találtam, mint az 1180 főből álló tolnai önkéntes zászlóaljat, s ez iránt Perczel Miklós őrnagy a hozzám beadott írásbeli jelentésében akként nyilatkozik, hogy gyakorlottság hiánya miatt legfeljebb csak egy hét múlva volna az az ellenség előtt használható. Más fegyveres erő ideérkezése nem várható két-három nap előtt és sajnálva tapasztaltam, hogy az itteni nép között nemcsak a szükséges lelkesedés hiányzik, hanem inkább a rémülés és a félelem jelei mutatkoznak."'

76 Csapó Vilmos őrnagy is hazatért a bácskai táborból és szeptember elején a megye megbízásából otthon szervezete és gyakorlatoztatta a honlevő és közben hazatért nemzetőröket. Erre nagy szükség is volt, mert Jellasics, miután a bécsi udvartól engedélyt, sőt bíztatást kapott rá, szeptember 11-én átkelt a Dráván és a 40 000 főből álló és erős tüzérséggel is rendelkező seregével, képzett osztrák tisztek vezetésével, megindult az ország belseje felé. Vele szemben magyar részről mindössze 5000 főnyi sorkatonaság állott, amely állandóan hátrált és parancsnoka Teleki Ádám gróf vezérőrnagy, még a horvát betörést megelőzőleg, szeptember 9-én, a saját és tisztjei nevében kijelentette Csányi kormánybiztosnak, hogy „a minisztérium leléptével őket Jellasics-csal egy eskü kötelezvén, vele megütközni nem fognak."

111 Többek között ezért is járt szeptember 18-án Fehérvárott István nádor, hogy Teleki helyett Móga János altábornagyot vegye rá, illetve tegye meg a magyar sereg vezérévé. Teleki magatartásáról fájdalmasan állapította meg Csányi László a megye közönségéhez szeptember 15-én saját kezűleg írt levelében, hogy a nagynevű Teleki-család tagja mily szomorú csalódást okozott neki. A „Haza szent nevében" arra kérte a karokat és rendeket, „a nemzet jelen vészes perceiben tegyék azt, amit tőlük a haza megmentése követel, tegyenek rögtön, mert az ellenség előnyomulásáhan nem vár készületet. Tegyenek mindjárt, "mert az ellenség az előhaladását nem szabja a mi készületünkhöz!"

13 Felhívására a megye közönsége azonnal válaszolt, kifejezésre juttatva mély megdöbbenését, amiatt, hogy „még oly hazafinak vélt férfiak is, mint Teleki Ádám gróf és egyes tisztjei, akikben a nemzet bízhatott, cserben hagyták a magyarságot." Értesítették egyben a kormánybiztost, hogy szeptember 13-án kelt miniszteri rendeletben előírt 1200 főnyi önkéntes nemzetőri sereget pontosan kiállítva először az ő utasítása szerint Sellyére indították el. Az időközben vett kormányrendelet alapján azonban azt onnan visszavonták és Soroksárra, onnan pedig egyenesen a kormánybiztos rendelkezése alá Veszprémbe irányították. Ezt az 1200 főnyi önkéntes nemzetőr zászlóaljat találta István nádor Perczel Miklós parancsnoksága alatt, szeptember 18-án Székesfehérváron. Közölte továbbá a megye közönsége a kormánybiztossal azt is, hogy az általános népfelkelés iránt is haladéktalanul intézkedni fog, mihelyt az arra vonatkozó kormányrendeletet kézhez fogja kapni. Addig is a megye területén levő nemzeta* 115