Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

előbb, a nemzetőrségi mobilizáció eddigi rendszerét, vagyis a kötelezően és csak bizonyos rövidebb időre kiállított nemzetőröket, önkéntes és a katonáskodást a háború egész idejére vállaló nemzetőrökkel leváltam. Mindezt látva és tudva a kormány a Nemzetőrségi Haditanács elnökével, Baldacci ezredessel és Mészáros hadügyminiszterrel folytatott tárgyalás eredményeképp, a nemzetőrök eddigi célszerűtlen kiállítási módját megszüntette.

71 Ebből kifolyólag utasította a miniszterelnök az augusztus hó 13-án kelt leiratában Tolna megyét is arra, hogy „azonnal egy nemzetőrökből álló olyan hadierőt teremtsen, amely önkéntesen ajánlkozó erős, egészséges egyénekből legyen alkotva, kik kötelezik magukat, hogy amíg a harc tart, vagy a Haza szolgálatukat igényli, a kormány rendelete alá helyezik magukat." Az ajánlkozók összeszedésének századokbani felosztásának, felfegyverzésének és gyakoroltatásának a módját a hadügyminiszter közölte a megyével. Tolna megye közönsége e rendelet alapján egy 1200 főből álló önkéntes nemzetőrzászlóalj kiállítását határozta el. Az önkénteseket a községek népesedési arányát véve alapul, a táborban eddig még nem volt nemzetőrök és az alkotmányos rend fenntartásában érdekeltek közül igyekeztek összetoborozni. A költségeket egy hónapig az eddig hadi szolgálatot még nem teljesített nemzetőröknek, azontúl pedig vagyon arányában a községeknek kellett viselniök. Azok azonban, akik maguk kiálltak, vagy helyettest állítottak, semmi költséget sem fizettek. A zászlóaljat Perczel Sándor őrnagy szervezte és azt szeptember hó 3-ig kellett kiállítani.

72 A miniszterelnök és a hadügyminiszter az egész országban erősen siettette az önkéntesek kiállítását, kiképzését és felfegyverzését. Tolna megyének Mészáros hadügyminiszter a hadviselés egész idejére ajánlotta az önkéntesek kiállítását, hogy „a megyére háramlott homályt" szétoszlassák. A miniszter ezzel az ókéri-esetre célzott.

73 Tekintve, hogy a király az újoncozási törvényt még nem szentesítette, a kormánynak nem is volt más választása, mint önkéntes nemzetőri csapatok szervezésével biztosítani a megfelelő értéket képviselő harci egységek számát. Ez az önkéntes nemzetőri toborzás mintegy átmenetet képezett az 1848. év őszén megindult honvédtoborzás felé. Leszögezhetjük azonban, hogy végrehajtásában nem sokban különbözött tőle, legfeljebb csak anynyiban, hogy az önkéntes nemzetőrséget első sorban az önként jelentkezők soraiból toborozták és ha csak kellő számú önkéntes jelentkező nem akadt, akkor kellett a községeknek sorshúzás útján pótolniuk a rájuk kivetett létszámot. A Dunántúlról, így Tolna megyéből is, a megalakított önkéntes nemzetőri zászlóaljat Kosztolányi Móric őrnagy parancsnoksága alá, Pápára kellett útba indítani. Itt csatlakozott később Kosztolányi nemzetőri seregéhez a pákozdi csatában részt vett Tolna megyei önkéntes nemzetőri zászlóalj is.

74 Az önkéntes toborzások során, amint azt a bonyhádi toborzó bizottság jelentéséből is láthattuk, leginkább a mester és szolgalegények csaptak fel, így az önként jelentkezők zöme ismét csak a szegényebb nép köréből került ki. Jellasics hadai a megye területén. Tolnai nemzetőrök a pákozdi csatában. Ezeknek az önkéntes nemzetőri zászlóaljaknak a kiállításával nagyon kellett sietni, mert Jellasics nem várt. Tolna megye időre ki is állította és rendeltetési helyére útbaindította a fegyverekkel jól ellátott önkénteseit. A me114