Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

őrnagy úrnak vezérlete alatt hazafiúlag működend.

5

"

7 Csapó Vilmos ezek szerint az általa vezetett sereggel együtt Perczel Miklós parancsnoksága alá került. A Dráva-mellékéről a bácskai táborba átvezényelt 3. és 4. tolnai zászlóaljat, miután a pótlás egyúttal a váltást is jelentette, a sereget hozó gőzös visszaszállította Tolnára. Ennek a két zászlóaljnak a fegyverzetét: 37 cinderes puskát, 32 karabélyt, 10 csappantyús, 103 más rendbeli és 204 közönséges tűzköves fegyvert, amelyek közül 103 darab egy ládában felbontatlanul volt, valamint a megyétől kapott kaszákat és a lőszert, összesen 386 fegyvert és mintegy 4—500 kaszát Viczay Adolf őrnagy Perczel Miklósnak, az új parancsnoknak adta át.

58 A lelkesedés, hogy majd az ókéri-csorbát kiköszörülik, úgy látszik, ezeknél a zászlóaljaknál is csak a váltás megérkeztéig tartott, önként nem igen maradt vissza senki. Tűzharcba nem is kerültek, csupán a zombori pacifikációban vettek részt. Perczel Miklós most már mint az egész bácskai nemzetőri sereg parancsnoka augusztus 6-án kelt levelében örömmel jelentette haza, a megyének, „a táborban együttlevő tolnai seregben most már a legjobb rend és fegyelem uralkodik. Ígérte, hogy a szennyfoltot, amelyet az előbbi sereg egy részének dicstelen eltávozása rájuk hozott, becsülettel lemossák. Hiszem, hogy a város, — vagyis Zombor —, rácainak tán már másnap, augusztus 7-én eszközlendő lefegyverzése után, ők is síkra szállhatnak." Befejezésül megemlékezett hadsegédének, gróf Zichy Ferencnek, hősi haláláról, aki az augusztus elsejei verbászi összeütközés alkalmával esett el.

59 Az első szenttamási otsrom után viszonylagos nyugalom állott be a két szemben álló ellenséges tábor között, így a július hónap második fele csupán kisebb csatározásokkal telt el. Augusztus elsején azonban mindjárt hajnalban Stratimirovits György vezérletével komolyabb erő, mintegy 2000 szerb határőr és felkelő 8 ágyúval megtámadta a verbászi tábort. A támadást idejében észrevették, ezért a magyar ágyúk erős össztüze elől a szerbek hamar visszavonultak. A visszavonulókat Perczel Miklós hadsegéde, gr. Zichy Ferenc, a kunsági lovasokkal egészen a szenttamási sáncokig kergette és ott veszítette életét.

60 Az ókéri-eset kivizsgálására küldött bizottság is megkezdte a működését, miután a táborból hazaszéledt nemzetőrök pótlása megtörtént, tekintve, hogy az volt az elsődleges és fontosabb követelmény. Forster Antal alezredest és Perczel Miklós őrnagyot, az egymást okoló parancsnokokat, igazoló jelentéstételre szólította fel. A felhívásra elsőnek Perczel Miklós tette meg a jelentését az augusztus hó 12-én kelt alábbi szövegű levelében: „Kiss Pál úr, a Bizottmány által az előbbi seregünk innét lett eltávozásának a megvizsgálására kiküldött bizottság elnöke, hivatalosan szólított fel, hogy az eseményről legjobb tudomásom szerint felvilágosítást adjak és én amennyire szűk időm engedi fogok is adni. Azonban miután több privát levelekből értésemre esett, hogy sokan azok közül, kik gyáván, gyalázatosan, s hitszegetten szöktenek innen meg, elég szemtelenek személyemet rágalmakkal illetni és formális korteskedéssel igyekezvén engem népszerűtleníteni, teljes bizalommal megkérem a megyei választmányt, hogy miután több körülmények felderítése honlétemet megkívánja, míg kötelességemmé tett működésemet bevégezném, a végelhatározást, sőt a vizsgálat folytatását is felfüggeszteni szíveskedjenek. Tartózkodom egyébként most minden vádtól, de nem titkolhatom, mily keserű érzést költött keblemben, midőn mindenfelől azt adják tudtomra, hogy vágynak emberek, kik bűnük és élhetetlenségük mentségére oly igen sietnek kihasználni távollétemet hazug vádak emelésére. 109