Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

Don Miguel gyalogezredből 200 fő, a 2. és 3. nemzetőri zászlóalj 12 százada 2000 gyalogossal, továbbá 240 Ferdinánd-huszár és végül 6 darab hatfontos gyalogsági ágyú legénysége táborozott. Turiánál a 12. számú Vilmos főherceg ezred 600 gyalogosa és egy eskadron Ferdinánd-huszár szállásolt. Szenttamás körül a 12. Vilmos főherceg gyalogezred 300 embere, két eskadron Ferdinánd-huszár 240 lovassal, továbbá egy hatfontos lovas tüzérüteg 6 ágyúval állott. Végül Verbásznál egy zászlóalj nemzetőr 600 fővel és egy osztály Ferdinánd-huszár 120 lovassal alkotta a hadrendet. Végeredményében Bechtold Szenttamás elfoglalására összesen 2000 sorezredbeli gyalogossal, 1560 huszárral, 5600 nemzetőrrel és 12 ágyúval rendelkezett.

43 Ez a katonai erő, még ha a nemzetőröket nem is számítjuk teljes értékű harcosoknak, jól kidolgozott terv mellett feltétlenül elegendő volt a támadás sikeres keresztülvitelére, annál is inkább, mivel a szerbek Bosznits Tódor császári és királyi őrmester, felkelő kapitány vezérlete alatt mindössze 2780 emberrel védték Szenttamást.

44 Bechtold azonban késedelmeskedett az ostrom megindításával, úgy, hogy a szerbeknek elegendő idejük maradt a város megerősítésére. Végül is csak a kormány erélyes utasítására határozta el magát Szenttamás ostromára. Az ostrom időpontját július 14-re tűzte ki, de szándékából nem csinált titkot, így a szerbek már napokkal előbb megtudták, mi készül ellenük. Bechtold azonban nem is teljes erővel támadott, mert mindössze csak 2400 gyalogost és 700 lovast indított ostromra és a két ágyú-üteggel lövette Szenttamás sáncait, amelyekben nem sok kárt tett. Ezért rövid háromórai tüzérségi párbaj után beszüntette a támadást és visszavonulást rendelt el. A támadásban nem is igen volt vesztesége, mert az mindössze 6 halottjába és 17 sebesültjébe került.

45 Ebben az ostromban az ókéri tábor nemzetőri csapatait, köztük a Tolna megyeieket is, a Ferenc-csatorna hídfője ellen rendelték, de néhány ágyúlövés után, bár semmi veszteségük sem volt, megfutamodtak és szétszéledtek. A tolnaiak a tábort elhagyva követelték, hogy szállítsák őket haza, mert ellenkező esetben ők maguk fognak útnak indulni hazafelé. De hogy ez a szégyenteljes eset miként és hogyan történt, elmondják leveleikben, leírják jelentéseikben a sereg egymást okoló és vádoló parancsnokai. Ezekből a jelentésekből kaphatjuk a legtisztább képet az ókéri-esetről, ezért a leghelyesebb az, ha azokat teljes egészükben és lehetőleg szó szerint idézzük. Először lássuk, mit jelentett hivatalosan a felettes katonai parancsnokságához a sereg parancsnoka, Forster Antal. íme: „Tolnauer Nationalgarde Oberstleutnent Forster An K. K. Generalkommando in Slavonien. Ich melde dem hohen Generalkommando, dass die Nationalgarde von Tolnau hier im Láger nicht mehr zu haltén war, besonders wie der Regen elintrat, und die ohne Zeiten bivoukieren müssten; sie drangen darauf, sie zurückzuführen oder selbe entlassen. Ich fand es füf ratlich, damit keine Rauberein geschehen, sie ordentlich zurückzuführen und ihren Komitate zu übergeben, morgen trete ich mit dieser Horde die Rückreise an. Neu-Verbasz, am 16. Juli 1848.'

m Forster tehát azt jelentette a szlavóniai hadsereg főparancsnokságának, hogy a Tolna megyei nemzetőrséget ott a táborban tovább nem lehetett tartani, különösen az ismétlődő esőzések miatt, tekintve, hogy a sereg sátrakkal nem rendelkezett. Főleg ezért követelték a nemzetőrök, hogy vezessék őket 101