Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Szögi László: A magyar levéltárügy évszázadai

egyetemi levéltárakig, közös feladattal bírunk. Együtt őrizzük a magyar történelem ezer esztendejének írott dokumentumait és ez közös feladatokat, kötelezettségeket ró ránk, de persze a fenntartóra is ró, akinek feladata ezt segíteni. A levéltárügy utolsó két korszakát részben már átéltük. Az államszocialista korszak, amely a 48-as fordulattal veszi kezdetét és bár nem egységes formában, de 40 esztendeig érvényesül. Ma még nem egészen történelmi távlatban de már azért értékelhető, azt kell mondani, hogy pozitív és negatív tapasztalatai egyaránt vannak. Ahogy Magyarországon teljes és általános központosítás és államosítás volt minden vonalon, úgy természetszerűleg megtörtént ez a levéltáraknál is, noha pl. nem annyira 100 %-ósan mint Csehszlovákiában vagy a Szovjetunióban hiszen az egyházi levéltárakat Magyarországon nem államosították úgy ahogy ezt megtették másutt, de a megyei levéltárügy pl. állami és városi levéltárügy az állami levéltárhálózat része lett. Ha valamit negatívnak kell említenem, akkor az az, hogy egy olyan központosítás jött létre, ami mögött nem állt beruházás, nem állt tényleges fejlesztés. Amikor egy megyei levéltárat kineveztek ugyan állami levéltárnak, de különösebb változás benne fejlesztés, bővítés nem történt. Az 1948 és 1968 közötti időszakban a megyék levéltárai, az oda beolvasztott városi levéltárak, mint állami levéltárak funkcionáltak, de alig kaptak támogatást. Alig épült új levéltár, ebben az időben. Ha úgy tetszik a megőrzés és a megtartás volt a fő feladat. Bár és ezt pozitívként értékelem megindult egy olyan feldolgozás, rendszerezés, rendezési folyamat, amely addig - valljuk be - a polgári korban, a magyar levéltárakban nem történt. Ez a rendezés ez egy hatalmas segédletmennyiséget, egy hatalmas olyan segítséget nyújtott a kutatóknak, amit ma már nem nélkülözhetnek sehol, sem a megyékben, sem az Országos Levéltárban. Ez a folyamat, amit ha úgy tetszik, állami eszközökkel kényszeríttettek ki, egy nagyon helyes és nagyon pozitív folyamat volt. Olyan segédletekkel rendelkezünk ma Magyarországon, amiért nemhogy szégyenkeznünk nem kell, hanem büszkék lehetünk rá, mert sok általam