Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Csekő Ernő: A népképviselet érvényesülése ...

megszüntette, vagy működése által egyre inkább háttérbe szorította a megyék önálló szerepét (jobbágyigazgatás hatásköre, illetve katonaállítás, statútumalkotás, adóbeszedés, stb).

5 Másrészt a kiegyezést követően a független bírósági szervezet létrejöttével a megyék elvesztették az 1849 után megmaradt funkcióik közül a legfontosabbat is, az igazságszolgáltatási jogkörüket.

6 A vármegyéket és a szabad királyi városokat végül az 1870:XLII. tc. az ún. törvényhatósági törvény szabályozta. A törvény a megyék jellegét három irányban határozta meg. A dualizmuskori vármegye mindenekelőtt önkormányzati szerv volt, másrészt közigazgatási szerv, harmadrészt, de nem utolsó sorban politikai testület, melynek továbbra is jogosultsága maradt az országos ügyekkel való foglalkozáshoz, de jóval korlátozottabb formában, mint korábban. A vármegyék szerepének, hatás- és jogkörének szűkítéséért cserébe a törvény meghagyta történeti intézményeiket, tisztviselőiket (alispán, főjegyző, másod-, harmadjegyző, szolgabírók, stb.) Az egykori nemesi vármegyék legfontosabb testülete, a nemesi közgyűlés helyét 1872-től a vármegyékben egy meghatározott számú tagból álló testület, a megyebizottság, vagy ahogy hivatalosan nevezték a törvényhatósági bizottság foglalta el. (A mostani megye szervezetében a megyei közgyűléshez hasonlíthatnánk szerepét.) A törvényhatósági bizottság döntött a megyét érintő minden fontosabb kérdésben, mint amilyen például a költségvetés, zárszámadás elfogadása, vármegyei tisztviselők megválasztása volt. Egyúttal a törvényhatósági bizottság gyakorolta a vármegyét 5 A megyék statútumalkotási hatásköre a minisztériumok normaalkotó tevékenysége, a adózásnál betöltött szerepe a közteherviselésről szóló törvény (1848/VIII. tc.) rendelkezéseinek, amelyek a minisztérium jogkörébe utalta az adókérdést, köszönhetően csökkent. Szintén a miniszteriális magyar kormány létrejötte szüntette meg a vármegyék korábbi meghatározó szerepét a haderő kérdésében (1848/XXII. tc.), míg a magánföldesúri joghatóság felszámolásával (1848/XI. tc.) értelmét vesztette a vármegyék jobbágyigazgatási hatásköre is. STIPTA 1995. 41-43. p. 6 Az igazságszolgáltatás reformja (1869/IV. tc, 1871/XXI-XXIII. tc.) keretében a közigazgatástól, megyétől elválasztották az igazságszolgáltatást, és egységes bírói szervezetet hoztak létre. STIPTA ISTVÁN: A magyar bírósági rendszer története. Debrecen, 1997. 119-124. p.