Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Katus László: Hazánk és régiónk a dualizmus korában

munikációs hálózat. A távoli településeket a távírón kívül a telefon is összekötötte, üzeneteket a kiegyezés után már levelezőlapon is lehetett küldeni, s a század vége felé megjelent a képes levelezőlap is. A gőzhajó és a vasút mellett a századfordulón megjelenik az autó, s városi tömegközlekedésben a lóvontatású omnibuszt előbb a villamos váltja fel, majd a világháború előtti években az autóbusz is. A mobilitás növekedését jól jellemzi a vasúti személyforgalom gyors fejlődése. 1889-ig a magyar vasutak személyszállítási díjai a legdrágábbak voltak egész Európában, s a személyforgalom rendkívül csekély volt, a vonatok üresen közlekedtek. Ekkor azonban Baross Gábor bevezette az ún. zónatarifát. Különösen a szomszédos forgalomban és a nagy távolságokon mérsékelte erősen a díjszabást, s olyan díjtételeket alkalmazott, amelyeket a szerény jövedelműek is meg tudtak fizetni. Baross számítása várakozáson felül bevált: az utasforgalom növekedése bőven ellensúlyozta a díjtételek nagyarányú mérséklését. Az államvasutak vonalain már az első években meghatszorozódott az utasok száma. 1876-ban csak 9 millió utas vette igénybe a vasutat, 510 millió utaskilométert utazva, 1900-ban már 64 millió, 1913ban pedig 166 millió utas 5 milliárd utaskilométert teljesített, vagyis a vasúti személyforgalom megtízszereződött. A nagyarányú beruházások következtében alapvetően átalakult a magyar táj képe: eltűntek a hatalmas kiterjedésű árterületek, a pangó vizek (s ennek következtében megszűnt az Alföld egyik hagyományos népbetegsége, a malária.). A Duna-Tisza közének futóhomokját akácosokkal, gyümölcsösökkel és nagyarányú szőlőtelepítéssel megkötötték. A korábban szinte járhatatlan vidékeket vasutak szelték át. A korszak egyik legjelentősebb alkotása a korszerű kulturális infrastruktúra kiépítése volt. Az 1869 végén megtartott népszámlálás során kiderült hogy az ország 6 éven felüli lakosának csak egyharmada (32,8%) tud írni-olvasni. A férfiak körében 41%, a nők között 25% volt az írástudók aránya. Anglia 200, Franciaország 100 évvel korábban állt hasonló szinten. 1869 és 1914 között a népiskolák száma több mint 3 ezerrel nőtt (+22%), a népoktatás valódi fejlődését azonban inkább a tanítók számának megkétszereződése érzékelteti. A népoktatás fejlesztésének eredményekép-