Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Szögi László: A magyar levéltárügy évszázadai

Két évvel ezelőtt a marburki hesszeni tartományi levéltárban jártam, ahol előadás után a kedves kollegák végigvezettek a marburki tartományi levéltár raktárain. Kedveskedni akarván nekem, a vendégnek, nagylelkű Fülöp, tehát Filipdeli Grószmütigének a hercegi levéltárát azzal mutatták meg, hogy íme itt található három csomó irat, amely a „Magyarországot illető iratok" címet viselte. Tehát ezt nem később ők állították össze, hanem a XVI. század elején már ilyen formában őrizték meg. S amikor kinyitották, előttem volt háromcsomónyi II. Ulászló, II. Lajos és Szapolyai János által írt levél, ami Hesszenbe jutott el, de mondjuk így összességében 100-200 darab olyan levelet láttam ott, ami egy normális ügyforgalom során Hesszenbe került. Az élmény megdöbbentő volt számomra, mert ilyen iratokat a Magyar Országos Levéltárban jóval kisebb számban tudtam volna nézni, bár ebből a korszakból még azért több maradt meg. Hát kérem szépen, ha Hesszenben Magyarországról, mondjuk az 1500-as évek legelején három csomónyi irat jutott el, és Hesszen azért nincs közel Magyarországhoz, akkor tessék elképzelni azt, hogy mekkora lehetett az a mennyiség, ami szerte Európába eljutott, illetve ami Magyarországon keletkezett. Tehát én úgy gondolom, nem igényel hosszasabb bizonyítást, hogy egy hatalmas értékű gyűjtemény volt akkor már Budán, amiről azt is tudjuk, hogy az 1400-as évek végén, 1500-as évek elején a corvinákkal együtt. Tehát ott, ahol a legértékesebb királyi könyvtár volt, a palotának ebben a szárnyában, és egy mellette levő helyiségben őrizték, mint az ország kincsestárát. Hangsúlyozom, nehogy félreértés legyen, nem azért őrizték, mert már akkor történeti forrásnak tekintették, hanem azért őrizték, mert ezen oklevelekhez mindig politikai, személyes illetve gazdasági érdekek fűződtek. Tehát életfontosságú volt, hogy ezeket az iratokat biztonságban megőrizzék. Ugyanitt kell megemlítenem, hogy a korabeli családok a nemesi famíliák szinte valamennyi uralkodótól mindig kikérték a saját birtokaikra vonatkozó korábbi királyi adománylevelek megerősítését. Mert ugye, ahogy tetszik tudni, ha kormányváltás van, vagy uralkodóváltás van, helyes dolog az, hogyha az új kormány és az új uralkodó is megerősíti a korábbi adományokat.